Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Herczeg Ferenc: Jókai Mór emléke

— 19 — larsalgásnak, a szaktudományok szövevényes meghatározásainak, az üzleti forgalomnak és körmönfont költői hatásoknak egyaránt alkalmas és pompás szerszáma: azt nem kis részben az edző és csiszoló munkának köszönhetjük, amelyen a magyar nyelv Jókai költészetének tüzében keresztül ment. Minden csepp vérében, minden lélekzetvételében magyar író volt Nem programmszerűen, hanem mivel tehetségének és vérmérsékletének vegyi alkatánál fogva más nem lehetett. Alapjában véve mindennel rokonságot tartott és mindenhez vonzódott, ami magyar volt; ahhoz is, amit bajnak és veszedelemnek ismert "föl a nemzet éietében és ami ellen a jövő érdekében hadat viselt. Senki sem ostorozta elszántabban a régi, rendi Magyarországot, mint ő és senki sem állított annak az immár letűnt világnak szebb és maradandóbb emléket, rhint ő. Jókainak van egy fantasztikus elbeszélése — amely egyébként nem tartozik legsikerültebb alkotásai közé — a címe: Álmoddd. Rege az özönvíz előtti korból. Álmodád a neve Noé apó legifjabb és legkedvesebb unokaleányának. A költő elbeszéli, hogy a tündöklő szépségű leány meg akar fürödni egy kis tóban. „Az a tó pedig" — szól az elbeszélés — „nem víz volt hanem a titokteijes hegykristály cseppfolyós korában. Még most kovasavas olvadék; de ha csak egy légből leesett szitakötő is bull is belé, abban a percben, egyszerre kristállyá tömörül . . .„» Egy pillanatra megnyílik előttünk Jókai fantáziájának izzó kohója. A költő egyszer talán egy borostyánkő darabot tartott a kezében, amelybe valami őskori rovar volt bezárva. Talán szúnyog. Az ő nagyszerű képzelete megnagyította a szúnyogot, nem elefánttá, hanem szépséggé. Mert Álmodád körül is hirtelen megkeményedik a folyadék és ő be van zárva egy roppant nagy, átlátszó kristályprizmába. Szemei lehúnyva, teste betakarva aranyveres hajával, kezei összeléve keblén. „Megkezdte hosszú álmát; hosszú utazását a napoknapja felé." (A kristályba zárt szépség ötletével másutt is találkozunk még Jókainál.) Ami Noé bájos unokaleányával történt, azt cselekedte meg maga a költő a negyvennyolc előtti Magyarországgal: bezárta művészetének óriás kristályprizmájába. Egy elmúlt világ így utazik 3rök szépségben „a -napok-napja" felé, mi pedig méla gyönyörűséggel szemléljük. 2*