Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Szijj Ferenc: Időjóslás hajdanában

— 149 — beszélni. Végre is, mit bánom én ? Nem az enyém a naptár! Beillesztette az időjárás rovatába karácsony napjára: mennydörgés, villámlás. Ki is nyomtatták a kalendáriumot vagy húszezer példányban. Mindegyikben benne volt a karácsonyi jóslat. Mikor készen volt minden, Siegler uram csak akkor vette észre a szerfölött valószínűtlen előírást, amit bizony az égi hatalmasságok aligha fognak respektálni. Szidta a faktort, a szedőket, de legfőkép az inast. Ki akarta dobatni az egész munkát, de újat nyomtatni már nem volt idő és egész évi jövedelme függött attól, hogy a kalendárium idejekorán piacra kerüljön. Nem lehetett mást tenni, mint áruba bocsátani a kész munkát, abban a reményben, hogy nem veszik észre a lapszust. Talán nem is keresik azt, hogy karácsonykor milyen idő lesz ? Hiszen akkor nincsen országos vásár, nem szántanak, nem aratnak sehol. Bort se akarnak talán éppen azon a napon fejteni. De bizony feltűnt a jóslat mindenkinek és Siegler bácsit eleget kárpálták a barátai a gyanús jövendölés miatt. Mégis csak nagy merészség, roppant elbizakodottság igy játszani az emberek bizalmával! Vagy pláne az égi hatalmakat gúnyolja evvel? Hiszen még Boreas és a többi mitológiai istenek sem engedelmeskedtek ilyen dolgokban a földi kívánságoknak. Mások külön futárt emlegettek, aki Phaeton szekerén hozta üzenetkép ezt a jóslatot. Siegler apó megértette a tréfát s váltig erősítette, komoly arccal, hogy annak a jóslatnak be kell teljesedni. Tudja ő azt előre. A valóságot, hogyan került ez a kalendáriumba, nem vallhatta be. Hanem aztán a következő évben, karácsonykor elhallgattak a gúnyolódók, a csipkedők, mert bizony épen karácsony napján olyan égiháború kavargott végig a város fölött, villámlással, mennydörgéssel, hogy még a villám is lecsapott a Szt. János templom tornyába. Egészen úgy, ahogy a kalendárium jövendölte. Némelyek ördöngösséggel vádolták a naptárcsinálót, de mások annál jobban hittek neki ezután. Csak az öreg nyomdász ijedt meg igazán. Arra gondolt, hogy ha ilyen pontosan beválnak a jóslatai, még utóbb őt teszik felelőssé a károsultak, valahányszor a fagyos szentek lemorzsolják a gyümölcsfák virágait s a szőlő friss rügyeit, vagy ha a jég elveri a határt. Nem mert többet jósolni. Inkább fizetett másnak az időjárás megcsinálásáért, de ő maga nem avatkozott bele többé.