Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Molnár Ferenc: A Jókai-etikett

— 146 — arra, amit kérdez; „Jókai úrnak" vagy „mesternek" vagy „méltóságos úrnak" nem szabad szólítani; ha szükség van rá: „Móric bátyámat" mondani. Ha kezet nyújt, kezet csókolni. És mentünk elébe, sorban, jól belenéztünk felejthetetlen, búsédes kék szemébe, dobogó szívvel, teljesen felolvadva ebben a pillanatban. Mindnyájunknak mondott valalamit, (hogy mit, azt már akkor se igen hallottuk az izgalomban), — remegve vigyáztunk az etikettre, — nekem ma is élesen, világosan él az emlékemben a kép, amikor a fekete szalonkabátos magas, karcsú öreg úr a görbe viasz-orromra mosolygott, kezet nyújtott és én ráhajoltam a kezére, hozzányomtam a viasz-orrot és a kócbajuszt, amely két műtárgytól az ajkam nem is érhette a kezét, aztán mentem tovább, helyet adva a következőknek. Ez volt egyetlen találkozásom és ismeretségem Jókai Mórral. Azt hiszem, jobban teszem, havaiami nagyképű tanulmány helyett ezt írom meg róla, mert ebből legalább megtudja az olvasó, hogy Jókai király volt a bálban is és hogy kezet kellett neki csókolni és hogy boldog volt az, aki kezet csókolhatott neki. BÉSŽVÉHYTÄBSÄSÁ0 Budapest, ív. koronaherczegutcza 3. szám ..i/miniA 11 if j ' A/M&Meä/, V/fa &%ruu'at. -fe ntavosiiáráiú« iZ/aC. <2ffixcu e/mól %.. c

.

ßudaruat. *&A! Jókainak művei nemzeti kiadásáért felajánlott 100.000 forint tiszteletdíjáról szóló folyószámlakivonat.