Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Tichy Kálmán: Az illusztrálatlan Jókai
— 137 — tökéletlen illusztráció fölött. Szépségzavaró, a tökéletes szoborremekre aggatott, gyatra köntös lenne az csupán. Az eddig mondottakkal magyarázhatom azt, amit a következőkben mondani akarok: Jókai regény-illusztrálásának egyetlen méltó módját láttam eddig: a Jókai filmeket. Ahol a szereplő személyek tökéletes megjelenítése elsőrangú művészek teljes odaadásssal, lélekkel megoldott alakítása, ahol a Jókai-csodák egyénkvalitásai, a végtelen méretek, hallatlan regiszterű érzelmi skála mind megjátszhatok, az elragadó romantika alakokban és környezetben benne él, ahol a művészi ihlettel megválasztott táj beállítások és hangulatok magától a Természettől kicsikart abszolút szépségekkel kommentálják mindazt, amit Jókai velünk elképzeltetni akart. A film, mely ma soha nem álmodott grandiózus feladatok megoldására képes és csodálatos, másként meg sem közelíthető művészi értékeket tud nyújtani, ezek mellett folyamatosságánál fogva is legméltóbb képbeli interpretátora Jókainak, kinek minden sora kép, szin, esemény, élet, de egy szellemóriás parancsolta olyan világ, melyhez csak korlátlanul nagyszerű eszközökkel lehet nyúlni. S ezekkel a film rendelkezik. És meg vagyok róla győződve, hogy ha Jókai teremtő erejének frisseségében megérhette volna ezt a kort, a filmművészet mai korát, különös gyönyörűséggel maga dolgozta volna át néhány művét a filmre s nagyon lehet: uj művekre inspirálta volna' a filmek korlátlan lehetősége, pazar művészi felkészültsége. Természetesen, hiszen Jókainak, a korlátlanul csapongó, hallatlan gazdagságú fantázia fejedelmének olyan területe nyilt volna itt, ahol legvakmerőbb, legkáprázatosabb álmai egyszerre, mintegy varázsütésre eleven életté valósulnak! Különben legfeljebb Velasquez, Van Dyck, vagy Tintoretto művészete lenne méltó arra, hogy Jókai regényhőseit megjelenítse, azzal az előkelőséggel, komoly nemességgel, mely például Tintoretto világhíres „Nemes férfi arcképé"-ről sugárzik a casseli galéria látgatói felé. Ugyanígy egy Rubens, Franz Hals, Rembrandt, vagy van der Heist ecsetje adhatná vissza tökélesen történelmi regényeinek egy-egy jelenetét. Csak ezeknek az örökéletű mestereknek vásznain ragyog annyi szin, pezsdül annyi élet és leng oly tökéletes légköre a múltnak, ahogyan mindezek Jókai Írásaiból áradnak. Rubens casseli „Török"-je odaillenék a „Janicsárok végnapjai"-ba. Az „Éjjeli őrjárat" mesterének, Rembrandtnak zsenije tudná méltóan formába önteni, bús barnákból kiragyogó arannyal visszaadni a „Fráter György" gyönyörű komorságait. S az a van
