Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Tichy Kálmán: Az illusztrálatlan Jókai
— 132 — Az illusztrálatlan Jókai Irta: Tichy Kálmán A szellemóriások nagyságának elemezgetése közben ugy járunk, mint az alpesi turisták. Tenger-távolságból felénk ragyog a szűz hóval borított, napcsókolta csúcs, mely méltóságteljesen emelkedik egész országrészek fölé, büszke homlokát megközelíthetetlenül tárva a Végtelennek. Minél közelebb megyünk, annál óriásibb lesz az óriás, annál szédítőbben bontakozik ki előttünk teljes nagysága s mikor közvetlen lábaihoz értünk, akkor érezteti velünk legjobban parányi voltunkat, akkor mutatja meg gigantikus méreteit, felhők-övezte ormának szédületes arányait. S a vakmerő Gulliver, ki még igy is, akkor is az óriás testére merészkedik, minden lépésnél jobban s egyre jobban fogja érezni saját kicsiségét s az óriás nagyságát. Ünnepi évünk halhatatlan centennátora: Jókai, az az orom a magyar irásmüvészet testvér-csúcsai között, mely felé most mindnyájunk tekintete irányul. Messze ragyog, büszkén, uralkodón, felül nem múltán, tér és idő határait legyőzve. S bár népszerűbb, olvasottabb, életében is megbecsültebb irónk alig volt, mint Jókai s a két évtized, — mióta megtért a magyar Pantheonba, — nevének ragyogását, müveinek szeretettségét csak fokozta, ha egyáltalán lehet, — mégis most uj Jókai korszak nyilik. A centennárium alkalmából a kegyeletes zarándokok megszámlálhatatlan serege indul az ország, a világ minden tája felől a halhatatlanság régióiban tündöklő orom felé. Mindegyik a maga szivével, szemével, rajongásával közeliti meg s szemléli az óriást, kit a kegyelmes sors nekünk adott és mi, megannyi sziv és szem és rajongás elemző kivetítésében ismerjük meg az idén Jókait ugy, ahogy eddig soha. — Visszatérve hasonlatomhoz: az Alpesek turistái is megszámlálhatatlan uton közelitik meg egy és ugyanazon csúcsot s mindegyikük uj és uj szépségeit tárja fel a szépségekben kifogyhatlanul gazdag egésznek. Így lesz egyre teljesebb a kép, melynek a végtelenbe sugárzott kincseit a bezárt körben köréje sorakozó csodálat sem gyüjtheti össze hiánytalanul, mert minden halhatatlan, nagy szépség örök, kimeríthetlen, lezárhatatlan.
