Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Bognár Cecil: Jókai lélekrajza

— 123 — hitte, hogy a saját akaratát követi, saját szenvedélye sodorja az aszszony felé, pedig ő csak annak a hatalmas gravitációs erőnek engedett, mint a földre eső kő, vagy mint a nap körül keringő bolygó.. Az, amit Jókai Laborfalvi Róza iránt való szerelemnek hitt és ilyennek érzett, csakhamar átalakult szeretetté, ragaszkodássá, függéssé. Az asszony talán mindvégig szerelemmel szerette őt, elárulja ezt az érzelmét folytonos féltékenysége, míg Jókainál nem találunk legkisebb adatot sem, amely arra engedne következtetni, hogy féltékeny lett volna feleségére. Jókai életében mindössze néhány esetet találunk, ahol valami gyengédebb érzés, vonzódás köti valamely nőhöz. Ezek közül egy eset van csak, ahol igazán szerelemről beszélhetünk. 1870 körül egy özvegy asszony kereste fel Jókait és megkérte hogy vállalja el gyermekeinek gyámságát. Jókai készségesen teljesítette kérését és így lett gyámlánya a 18 éves szép, szőke Ottilia. A gyámapa többször megfordult a háznál és a leány halálosan beleszeretett a költőbe. Jókai házasságában nem találta meg az igazi szerelmet és azt a nagy boldogságot, amelyről bizonyára sokat álmodott. Most itt volt előtte ez a halványarcu szép leány, akinek rajongása felébresztette benne a reményt: hátha most adja meg neki a sors azt a nagy boldogságot, amelynek ragyogása elég bevilágítani egy hosszú életet. Hogy milyen hatalmas volt Jókai szerelme, abból láthatjuk, hogy foglalkozott a válás tervével és el akarta venni gyámleányát. Persze nem mert nyíltan fellépni Laborfalvi Rózával szemben. De ez véletlenül megtudta férjének szándékát. Rettenetes vihar tört ki Jókaiéknál és az asszony erős akarata megint leigázta Jókait Bűnbánó esedezéssel végre kiengesztelte feleségét és mikor ez nagy nehezen megbocsátott neki, alig tudott hova lenni a boldogságtól. E pillanatban bizonyára azt hitte jókai, hogy sokkal jobban szereti feleségét, mint Ottiliát, az a nagy szenvedély talán csak szétfoszló párának tünt fel előtte, mikor ismét felesége szuggesztív befolyása alá került. Nemsokára ezután meg is halt szegény, szép Ottilia. Jókai ennek a szerelemnek hatása alatt írta meg „Az arany ember" című regényét. A saját sóvárgását festi benne a Senki szigete, a boldogság után. Mindkét házasságának külső körülményei látszólag ellentmondanak annak, amit akaratának gyengeségéről, befolyásolhatóságáról mondottunk. Mindkettőt családjának, hozzátartozóinak legnagyobb ellenzése dacára köti meg, mindkét esetben mégha-