Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Bognár Cecil: Jókai lélekrajza

— 120 — Évának: „A függés, látom, életelv neked." Evvel a mondással akarja jellemezni a férfit és a nőt. Az a felfogás, hogy a férfi általában önálló, erős akaratú, a nő gyenge, ingatag, olyan mint a folyondár, amelynek az erős tölgyre van szüksége, évezredes. De azért mégis tévedés. Ha alaposan és elfogulatlanul vizsgáljuk a dolgot, bizony sokkal többször találunk erős, szívós akaratot a nőknél, mint a férfiaknál. A csatatéren vagy a fórumon küzdő férfi igen sokszor meríti erejét a női akaratból. Ebben találjuk meg sokszor a láthatatlan, de hatalmas mozgatót. Nem rendkivüli jelenség tehát az, amit Jókainál találunk, bár nála nagyobb fokban van meg, mint általában. Jókai Debrecenben meg akart hátrálni ellenfelei elől, inkább el akart menni a harctérre, mint annyi intrika közepette tollal harcolni. De mikor felesége ezt észrevette és azt mondta neki: „Te félsz", nem mert visszavonulni és tovább küzdött. Tardonai bujdosása után avval a tervvel foglalkozik Jókai, hogy elmegy Miskolcra, ott egy kis birtokot vásárol, gazdálkodik, előveszi ügyvédi diplomáját és ügyvédséget folytat. Hátat fordított volna a költészetnek. Felesége nem engedte, az ő akarata tartotta Múzsája mellett. A sok küzdelem felemésztette már Jókai akaratát, kitartását, de a feleségéét még nem. A jóval öregebb, féltékeny, beteges és szeszélyes asszony mellett Jókainak kevés része volt a derűs családi boldogságban. És mégis azt kell mondanunk, hogy Laborfalvi Róza valóságos őrzőangyala volt. Nélküle aligha tudott volna Jókai annyit alkotni. Felemésztették volna idejét és energiáját az élet kicsinyes bajai. Ez az asszony volt az, aki kérlelhetetlenül útját állotta bárkinek, mikor a költő dolgozott. Ő védte meg a kölcsönt kérők, a váltókra kezeseket keresők tömegétől. Így is elegen vágtak eret a puhaszivű ember erszényén. Jókai nem igen tudott kérésnek ellentállani. Bántani, sérteni nem igen tudott. Szerkesztői főtevékenysége abban állott, hogy flastromot ragasztott azokra a sebekre, amelyeket lapjának munkatársai ütöttek. Folyton nyilatkozott, visszavonta, vagy legalább szelídítette azokat a közleményeket, amelyekért valaki megneheztelt. Saját ellenségeivel szemben nem tud erélyes lenni, de feleségének szinésznő vetélytársnőivel szemben néha kíméletlen. Tóth Kálmánnak egy nagyon energikus levelet irt, mivel az nejét, Laborfalvi Rózát sértette. Jókai itt bizonyára az asszony ösztönzésére cselekedett és az asszonynak sikerült még azt is csinálni Jókaiból, ami különben nem volt: erélyes embert.