Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Bognár Cecil: Jókai lélekrajza

— 117 — regényében az ilyen alak, nyomban fel lehet ismerni, hogy az iró kedvence. Gondoljunk csak az Új földesúr Elizére, meg sok sok más nő és férfi alakra. Nem tud megtagadni tőlük semmit, mint az anya kényeztetett gyermekétől. Minden szép tulajdonságot rájuk halmoz, elfogultságában nem látja meg, hogy a sok csillogás már kárukra van. Ez az elfogultság bizony sokszor árt az irónak, — még többször az embernek. De azért mi, olvasók, nem panaszkodhatunk. Ha Jókai nyugodt objektivitással tudta volna elemezni alakjait, talán valószerűbbek lettek volna, de akkor meg bizonyára fantáziájának ragyogásából kaptunk volna kevesebbet. Mentől közelebb áll hozzá valaki, annál kevésbbé tudja igazán megismerni, objektíve megítélni. Azokat, akik nem voltak vele közelebbi viszonyban, jobban ismerte, helyesebben ítélte meg. Olyan volt, mint a messzelátásban szenvedő ember, aki a távoli tárgyakat tisztán látja, de a kezében levő újságot nem tudja szemüveg nélkül olvasni. Jókai lelki messzelátásban szenvedett és az ilyen hibára nem tudnak szemüveget találni. Mindenkihez legközelebb áll saját maga, nem csodálkozhatunk azon, hogy saját magát ismerte legkevésbbé. Emlékirataiban, magáról tett nyilatkozataiban ez szembetűnő. Mindig találunk néhány — legalább halványan felrajzolt, — vonást, amelyet saját arcképéhez regényhőseitől vesz kölcsön. Képzelete meghamisítja emlékezetét. Nem csak az alakokat festi másoknak, mint amilyenek voltak, hanem a megtörtént eseményeket is. Mikszáth említi a következő jellemző esetet 1848-ban Kossuth megbízta Jókait, hogy a hires betyárnak, Rózsa Sándornak vigye el ő az amnesztia-levelét és adja át neki abban az esetben, ha Rózsa Sándor hajlandó betyárjaiból szabadcsapatot alakítani és a szabadságharcban résztvenni. Jókai nagyszerűen leirja „Az én életem regénye" című munkájában Rózsa Sándorral való találkozását Pedig fennmaradt az a hivatalos jelentése, amelyben tudatja Kossuthtal, hogy nem adhatta át személyesen az irást hanem valakit megbizott az átadással. így van más eseményekkel is. Nem szántszándékkal tér el a valóságtól, hanem jobban hisz képzeletének, mint emlékezetének, épen úgy, mint az anya jobban hisz lelkétől lelkedzett édes csemetéjének, mint a mostohagyermeknek. Igazán nem lehet nála soha sem szándékos ferdítést feltenni. A pszichológus nagyon jól tudja, hogy az emlékezet nem ponto-. bibliotheca hungarica .Samaria - Somoria - Šamnrí„