Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Jankovics Marcell: A birtokvásárlás

— 104 — kantárral gyalog indult tovább a várakozó emberekkel, kiknek jobbra-balra mutogatott a táblákon. Nem hallottuk a beszédet, de értettük. — Utasításokat ad a holnap kezdődő aratásra... — Te — mondám meglepetve — akármi legyek, — ez a lovas nő. Előbb nem vettük észre, mert nincs kalapja, rövid haja, férfimódra ül a nyeregben . .. — Bajtárs, — itt a veszedelem ... Ha sokat igérek a szép szemeiért, tarts vissza az Isten szerelmére! No de hát menjünk az amazon nyomában ... Befordultunk a mesgyére és siettünk feléjük. Karcsú, magas nő állt előttünk tajtékos lova mellett. Arca napégetett volt, akár a mögötte süvegelő két agyagszinű paraszté. Rövidre nyirott fürtéit felborzolta a növekedő szellő. Egyenesen tartotta magát, mint a szálfa és kecses, csizmás lábaival szinte huszárosán lépkedett lova előtt. A paripa nagyon szerethette, mert szép nagy fejét néha odabökte a leány vállaihoz, mintha súgni akarna neki valamit, vagy meg is akarná csókolni . . . A leány nem volt szép, de százszor szebb, mint a szép, mert dióbarna, okos szemei, nemes ovális arca csupa kedvességet sugároztak felénk. Megálltunk, süvegeltünk, bemutatkoztunk. — Ezer bocsánat, Úrnőm, ha itt kérdezősködünk. Nagy járatban vagyunk. A szenttamási birtokot szeretnénk megnézni, ha még eladó. Kegyeskedjék megmondani, merre találjuk az uraságot. .. — Itt — mondá nevetve és magára mutatott a nádvessző hegyével. Én volnék az uraság egyharmada. Épen jókor jöttek, mert itthon vannak a többi harmadok : a doktor meg az attasé. Jöjjenek kis kúriánkra. Szívesen látjuk szerény kis parasztebédünkre. A fehér asztalnál beszélgethetünk arról a nagy dologról .. . Elszomorodott, mintha máris nagyon fájna neki, hogy meg kell válni ettől a földtől. Mi meg összenéztünk. Baj lesz, nagy baji Ez a lány meg fog boszorkányozni bennünket és a kis bűbájos szuggesztív hatása alatt szégyelni fogunk minden alkudozást. S jaj annak, ki elkezdi érezni gyöngeségét... Azután meg a doktor... vájjon embert gyógyít-e, vagy ügyes-bajos dolgot? Hátha aféle ravasz prókátor. Meg az attasé! Diplomata, kinek minden szava két — nem, tíz féle értelmet jelent.. . Nos, együttvéve még sem érik meg ezt a pompás lányt. Zavarodottan ballagtunk a leány két oldalán. A paripa mögöttünk féltékenyen bámult hol egyikünkre, hol másikunkra. Akaratlan agyondicsértük a nyárfasor két oldalán elterülő remek bír-