Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Jankovics Marcell: A birtokvásárlás

— 101 — lövöldöztek ők én rám! Én kedves, jó szerémségi földem! Egy vigasztalásom van: elvették, de legalább viz alatt van. Ezóta becsülöm a vizet jobban, mint a máslást . . . Mindezt egy lélekzetre mondotta el, jókedvűen, mintha valami nagy boldogságról adna számot, — miközben egyik kezével cigarettatárcáját nyújtotta felém, a másikkal meg már tüzet is gyújtott. — Szegény barátom . . . Kezdtem résztvevő mondókámat. — Mit szegény ? Ki szegény ? — fortyant föl nevetve. Szegény az, aki nyolcvan esztendős, mert hiába takarékoskodik esztendőivel, — bizony mégis csak elfogynak. Szegény az, akire többé nem néznek az asszonyok. Szegény az, aki megijed. — Én először is még csak negyvenes vagyok. Másodszor megnéznek a asszonyok is, nemcsak én őket. Harmadszor megijedni nem ijedek meg senkitől, semmitől, mert az nem virtus és nem okosság. Ergó gazdag vagyok — bár egy kicsit in partibus infidelium. — Nagyon örülök, hogy látlak. Mondd csak, hova is utazunk tulajdonképen ? — Hová? Még magam sem tudom egészen. Nos, hát azért kérettelek, mert több szem többet lát. Megyünk együtt Zalába, uj birtokot venni. Le roi est mort, vive le roi! Majd saját portámról tekintgetek át Rácországba a Mura vizén keresztül és átkiáltom: „dat deus, cui vult." Ezt vegyétek el, ha tudjátok. Közben keresgélt zsebeiben. — Nézd, ezt az Isten is nekem szánta. És elém tartotta a gyűrődött, kimetszett apróhirdetést. — „Ezer holdas birtok csinos udvarházzal eladó. Csak magával a vevővel közvetlenül állunk szóba. Zala-Szent-Tamás." — Rövid, de okos irás. Mintha Isten is nekem szánta volna. Elgondolkozott és maga elé dúdolta: ... Az én rózsám kökényszeme Többet ér, mint Zalamegye . . . Zalamegye az uraké, De a rózsám csak magamé . . . Kissé elhallgatott, majdnem bánatosan. Azután újra csevegett: — Azért viszlek magammal, hogy ketten legyünk egy ellen. Valami Achilles-sarka lesz a dolognak, mert már hetek óta olvasom feketekávém mellett ezt a hirdetést. Ez az egyetlen ujságrovatom; a többi úgyis fantázia meg hazudozás. És hetek óta nem akadt gazdája ennek a birtoknak . . . Tudod, édes dolog a nagy semmiben ez az uj tervezgetés. Képzeletemben látom azt a