Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Bartóky József: Korvin János (elbeszélés)

ember már összekapott azon, hogy ki viselje a galléros köpönyeget. Egymásnak estek és agyba-főbe verték egymást. Mikor aztán mind a kettőnek véres volt már a feje, elkezdtek alkudozni. Ha a nagy gallért legombolták volna a köpenyegről, mind a kettőnek jutott volna melengető posztó, de bizony ők hosszában kétfelé hasították a köpönyeget meg a gallért is s így aztán egyik sem tudta igazán hasznát venni vérenszerzett nyereségének. Édesapád messziről nézte-nézte őket, aztán csak annyit mondott nekem: — Látod Péter, ezek igazán magyarok!! . . János herceg egyre komorabban hallgatta Kódorgó Péter meséjét s mikor aztán ez elhallgatott, felsóhajtott: — Édesapám jól ismerte a magyart . . . Kódorgó Péter valami keserűséggel legyintett a kezével, s ezt dörmögte: — Bezzeg a magyarok nem ismerték őt. Azt hitték, magáért tett mindent, amit tett, pedig mindent ő érettük tett . . . Ezzel az öreg bolond fogta a mécsest és indult volna kifelé, de az ajtóban megállott s az ágy felé tartva a mécsest, némán ifjú urára nézett. — Mit nézel Péter? — Csak néztelek, uram. A szemed olyan, mint a nagyapád szeme volt; a homlokod, az orrod, s a szájad olyan, mint az apádé volt. Kívülről igazán Hunyadi vagy! Hogy egészen 's belül is Hunyadi vagy-e, — még nem látom. Jó éjtszakát, uram! A bolond kiment az ágyasházból s magára hagyta a sötétben János herceget gondolataival. Miért, miért nem, János herceg mindig arra gondolt, hogy összevillant Újlaki uraimék tekintete, mikor ő az anyját említette előttük! Azt gondolják ezek, hogy az édesanyja velők tart? Azt gondolják ezek, hogy az édesanyja olyan, mint a hatalomravágyó Beatrix? Olyan, mint a legtöbb asszony, ha bosszúról s diadalmaskodásról van szó? Nem! Nem! — János herceg elhessegette az ilyen gondolatokat magától — az ő anyjának szivében nincsen gyűlölet, csak szeretet, béke és önfeláldozás! Magasan járt már a nap, mikor János herceg felébredt. Az édesanyját a nagyszobában találta: az ablak mellett ült s varrogatott. Nem királyi palástot varrt; ingecskéket varrt az árva jobbágy-gyerekeknek. János herceg, mint valaha gyermekkorában, az anyja lábához ült, valami kis lócára s úgy nézett fel anyjának korán hervadt, halovány arcára. Jókai Emlékkönyv. 7