Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Bartóky József: Korvin János (elbeszélés)
— 95 — — Igaz, hogy a Szent Korona a kezemben van, de most nemcsak az én dolgomról van szó, hanem az ország jövendőjéről van szó. És az ország most ötfelé húz. Újlaki közbevágott: — Ha egyszer a korona a fejeden lesz, majd elbánunk a másik négynek az embereivel! — Hát háborút viseljünk itthon, egymás ellen ? — kérdezte János herceg. — Azt is inegcselekesszük! — hangoskodott megint Újlaki. — Csak egyet intünk a jobbágyoknak s kipörköljük a nagyurakat fészkeikből! Hiszen mióta az apád behunyta a szemét, ezek megint mind kiskirályok! János herceg meg-megcsóválta a fejét s valami szomorúsággal nézett végig az urakon, akik nála mind idősebbek voltak s akiknek az arca, az egy Kis-Horváthot kivéve, a harag tüzében égett. Egy kis hallgatás után János herceg megint megszólalt: — Aztán ha, mialatt mi itthon egymást öldössük, ránkjön a török, meg a német, meg a cseh?! — Hát hadd jöjjenek! — rikoltották hárman-négyen.— Megmutatjuk az egész világnak, hogy: magyarok vagyunk! János herceg felállott a helyéről, s lehorgasztott fővel fel-alájárt a szobában. Az öreg urak szótlanul nézték, hogy hogy tépelődik magában. János herceg aztán egyszerre megállott s komolyan ezt mondta: — Megértettem, hogy ti mit akartok. Azt is tudom már, hogy: én mit akarok! De mielőtt szólnék, beszélni szeretnék még valakivel ... — Csak nem a győri püspökkel?! — dörmögte Újlaki — hiszen Tamás püspök is ellened fordult! — Azzal akarok beszélni, — mondta tovább János herceg, — aki, tudom, hogy sohasem hagy el. Az édesanyámmal akarok beszélni . . . Az urak szeme összevillant: most már tudták, hogy mi lesz a válasz. Hiszen az az asszony, aki legfőképpen a nagyurak miatt nem lehetett Mátyás hites felesége s akit Beatrix udvara folyton gyalázott, bizonyosan velük fog tartani s majd feltüzeli az a fiát! Hanem mikor magára hagyván János herceget, már az Újlaki uram vendégváró vára felé haladva kint léptettek a poros uton, Újlaki uram csak felmordult: — Nem szeretem mégse, ha asszony szól bele az ország dolgába!
