Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Borka Géza: Jókai szelleméhez (vers)
Itt áll a néped: kétségben ne hagyd őt! Csodázd rá lelked zengő balzsamát! Ne törjük, ugy-e, bánattal szivünket És csüggedést se szóljon hát a szánk! Az a kemény kéz, mely ma sújtva büntet, Dérit még, ugy-e, reggelt is reánk?! — Láttál te is már nagypéntek keservét, Midőn a néped napja megfakult. De látó lelked soha, akkor sem félt, Jövőkbe néztél, hogyha fájt a mult. Láttál te is, hej, Szomorú időket, Midőn a sorsunk Véres könyvet irt S az ünnepek Hétköznapokká törtek S a Megölt ország könnyét rejtve sirt . . . De mégis, Minden poklokon keresztül A Szabadság a hó alatt is élt, largallyakon uj élet lelke rezdül S az Aranyember boldogan mesélt. Mesélt s szavának bűbájos zenéje Mosolyt fakasztott, könnyeket törölt . . . A népe boldogan siet feléje, Ki véle sirt és véle is örült . . . Majd békés munka szebb útjára lépvén Szivünkbe ő tett ideálokat, Melyekből áradt éjünkbe elég fény, Hogy himezhessünk hivő álmokat. Igen! Hiszünk és akárhány Mohácson Átgyőzzük himes gyönyörű hitünk: Vagyunk s leszünk, bár száz jövendő ártson, S bár ködbe haljon minden ünnepünk! A törzset, melynek ilyen a gyümölcse, A népet, melyből ilyen fény eredt, Hogy bármi vész a pusztulásba döntse Végképp, örökre . . . Nem, az nem lehet. Költő, kit Isten miközénk teremtett, Hogy néped arcát szebbé gazdagítsd, Fajod szivét a Szép ormára feltedd S meséinket a nagyvilágba hintsd:
