Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

közül visszatért a tanyára. Kis híja, hogy ő is azt az utat járja, mint ezek az úri fiúk, akiknek szülei, nagyszülei még parasztok voltak, de ők maguk már a magyar gentry alliirjeit vették fel és lenézték a parasztot. Áchimot osztályérdeke inkább az urak felé irányította volna, hiszen szép középbirtoka mellett csaknem kétezer holdat bérel, tehát úri életlehetőséget tartogat kezében. Csak akarnia kell és tekintélyes, sőt vezető egyénisége lehet az úri tábornak. Szíve azonban odahúzza a szegény nyomorúságos nincstelen parasztok közé. Ezekért él, ezeknek érdekében vállalja el a halálos veszedelmet rejtő politikai szerepet és ezekért a nyomorultakért folytatott harcában esik el becsületesen és tisztán gyáva úri orvtámadók golyóitól. Már fiatal korában az úri kaszinó helyett a „Jaminába", Csaba legnyomorúságosabb negyedébe jár és a nincsteleneket szervezi meg. Szavazati joguk nincs ezeknek a nincsteleneknek, de hatalmas táboruk elszánt harcos tömegeikkel az ügy számára nagy pozitívumot jelentett. Csak amikor ez a gárda állt mögötte, akkor fogott a kisgazdák megszervezéséhez. Ez volt halálos bűne: a tízezerholdasok országában a parasztszegénységhez nem engedtek hozzányúlni. Aki ezt megpróbálta, még eddig mind belepusztult, vagy a börtönök feneke nyelte el, vagy fegyverrel terítették le. Áchim a politikai harcot zseniális ügyességgel folytatta. Rájött arra, hogy a reakció politikájával szemben csak annak eszközeit alkalmazhatja. Amikor terrorral és erőszakkal választottak, esze ágában sem volt, hogy naiv eszközökkel próbálkozzék. Az erőszakra erőszakkal felelt és ha az urak radikális 144