Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

A koalíció szabotálja a választójogot Az 1906.—1910. évek koalíciós kormányzata éppen olyan kevéssé tudott boldogulni, mint megelőzően Tisza kifejezetten reakciós rezsimje. A dolgok mélyére tekintve, tulajdonképpen csak formai különbség volt a kettő között, a lényeg egy volt: feltartóztatni az elemi erővel feltörekvő demokratikus megmozdulást. Ennek első elemi alapfeltétele volt Tiszánál éppen úgy, mint a koalíciós kormánynál a választójogi reform szabotálása. Minden törvényes intézkedés, minden kormányzati ténykedés egy célt szolgált: az úri osztály hatalmának megőrzését. Egyre világosabban tűnik ki minden nyitott szemmel járó ember előtt, hogy Magyarország két család versengésének tárgya. Egy kérdés merülhetett itt csak fel, a lét és nem lét kérdését Magyarországon csak úgy lehet formulázni, hogy Tisza-e vagy Andrássy. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter legjobban jellemzi ezt az állapotot egy kifakadásában, amely intim körben hangzott el és csak Kristóffy jegyzi fel: „Higyjétek el fiúk — mondta a Tisza-kormány enfant terriblej e —, mi még mindig a feudalizmus korát éljük és hiába akarjuk elhitetni, hogy mi ilyen meg amolyan politikusok vagyunk, voltaképpen nem vagyunk egyebek, mint a Tiszák és Andrássyak uszályhordozói, egyikünk az egyiké, másikunk a másiké. (Ő maga Andrássyhoz húzott.) Csak az a bizonyos, hogy ezek az urak arra visznek bennünket, amerre akarnak. Ez így van és ezen nem lehet változtatni." (Kristóffy József: Magyarország kálváriája, 37. oldal.) 62