Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Előszó

előfordulnak tiszta szlovák területen magyar nyelvszigetek és magyar nyelvterületen szlovák szigetek. A nyelvhatárokon egymás nyelvét megértik, dalaik egyforma szomorúsággal csengenek magyar ajkakon, szlovák szájakról és ki tudná megmondani, melyik dalolta őket előbb

f Közösek gondjaik, bajaik, örömeik. Vérben elkeveredtek, tízezrével élnek szlovákok, akik elmagyarosodtak és elszlovákosodott magyarok. A ködös múltban a szlovák tanította a nomád magyart földmívelésre, házépítésre, szláv papok térítették a pogány magyarokat a keresztény vallásra és szlovák szavak bővítették a magyar nyelvkincset a földmívelés és hitélet fogalmainak kifejezésére. Évszázadok múlva aztán a magyar nyelvkincs visszaadta a kölcsönt a szlovákoknak. A későbbi évszázadokban is mindig együtt találjuk a magyar és szlovák népet, ha szabadságuk megvédését tűzték ki zászlajukra. A huszita háborúk egy táborba tömörítik a magyar és szlovák parasztszegénységet, Tököli vitézei közt igen sok a szlovák és „Rákóczi legdühösebb hívei a fehérhegyi tótok" — írja Herczeg Ferenc „Ocskay brigadéros"-ában. A magyar nép a szlovák népet soha el nem nyomta. Neïn is nyomhatta el, mert maga is rabságban élt, az oligarchia rabságában. A magyar és szlovák nép még az elnyomatásban is testvér volt. A rab szabadulni akar börtönéből, a népek szabadságra törekesznek, hogy kifejthessék őserejükben rejlő lehetőségüket egy szebb, kulturáltabb jövő érdekében. 6