Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

«em, nem olvassa a „Čas"-!, nem foglalkoztatja a cseh realizmus sem. Cikkeket ír ugyan néha a „Národnie Novinv"-be, de már régen nincs megelégedve HúrbanVajanský politikai passzivizmusával és főleg a carofil tendenciával. A szlovák fiatalság a russzofilizmus ellen A fiatalság körében már különben is népszerűtlen lett a „Národnie Noviny" erősen absztrakt irányával, passzivitásával és a gyakorlatilag tulajdonképpen minden jelentőséget nélkülöző orosz orientációjával. Mit jelenthetett volna a szlovákok számára az orosz cárizmus védelme? Szlovenszkó — ha meg is lett volna a lehetőség arra, hogy Oroszországhoz csatlakozzék — ebben a kolosszális államtestben egy kis, jelentéktelen kormányzóság lehetett volna csak a perifériákon. Ki tudja, milyen korrupt vagy vérszomjas kormányzó kerülhetett volna a gubernium élére. Valaki, aki ennek a népnek baját, gondját nem ismeri és nem is akarja ismerni. A cár atyuska messze van — mondja egy orosz közmondás és ennek Szlovenszkó esetében száz százalékos értelmet adott volna a földrajzi távolság. De különben is a történelmi fejlődés szempontjából a reakciós középkorian zsarnoki cári uralom kiterjesztése a tizenkilencedik század végén anakronizmus, sőt több: történelmi bűn lett volna. Azt persze nem lehet megkívánni az öregektől, hogy a beléjük nevelt és idegzett eszményeket máról holnapra feladják. A „Národnie Novinv" és köre továbbra is népszerűsíteni akarta az Atyuskabátyuska romantikát, a fiatalok azonban már más 48