Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Mésodik fejezet: Harcok a magyar sovinizmus ellen

A túrócszentmártoni deklaráció A szlovák hazafiakat ugyanaz a sors érte cl, mint a haladóbb szellemű magyar hivatalnokokat. Egyszerűen kiszorították őket hivatalaikból. így járt Francisci János, aki a magyar királyi helytartó-tanácsnál működött, Daxner István kallói szolgabíró és Pauliny-Tóth Vilmos, kecskeméti vármegyei biztos. A hivatalból ki lehetett szorítani ezeket az agilis szlovák férfiakat, de most annál nagyobb hévvel vetették rá magukat az agitációra és a szlovákság művelésére és nevelésére. Francisci 1861-ben megalapította Ferjencsik Miklós támogatásával a „Pešt-Budínske Vedomosti" című folyóiratot. A lap Budán jelent meg és a legkitűnőbb szlovák írók és publicisták cikkeit közölte. Ezekben a cikkekben azt követelték a magyar kormánytól, hogy a Magyarországon élő nem magyar nemzetek egyéniségét, nyelvét és kultúráját ismerje el, szüntesse meg a magyarosítást és egyéb erőszakosságait a nem magyar elemekkel szemben. Daxner azonban nemcsak írásban agitált, hanem alapos politikai programot is kidolgozott, amely több mint félszázadon keresztül, egészen az új állam alakulásáig, a szlovák intelligencia nemzeti krédója lett. E program alapján barátjával, Jeszenszky János túrócszentmártoni szolgabíróval együtt 1861 júniusában nemzeti gyűlésre hívta össze Túrócszentmártonba a szlovákságot. A felhívásnak szinte nem remélt eredménye lett. Június hatodikán körülbelül hatezer szlovák jött össze az ország minden részéből. Képviselve volt ott minden pártárnyalat, minden osztály és foglalkozási ág. A nemzetgyűlés pontokba fog-