Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

Az ünnepség azért semmivel sem lett hűvösebb, annak átütő dinamikáját nem gyöngítette ez a tüntető távolmaradás. Megint bebizonyosodott, hogy a tizenhárompróbás hazafiaknak nem szívügyük a magyar kultúra. És csak annyira becsülik, mint a diósförgepatonyi műkedvelő egylet Tatárjárás előadását, mert lapjaikban is csak ott, a színházrovatban adtak helyet a komáromi ünnepségnek, ezzel is demonstrálva azt, hogy nekik az egész csak komédia. Negyvenfilléres lapjuk pedig másnap azt kürtölte kis olvasótábora fülébe, hogy a miniszterelnök akkor, amikor Jókai halhatatlan szellemét nemcsak szavakkal, hanem tetteknek is beillő kéznyujtással ünnepelte, egyszerűen korteskedett az ősszel lezajlandó községi választásokra. A magyar kultúra és Jókai szelleme ezzel nem lett kisebb, csak a magyar urak zárták ki önmagukat újból abból a jogból, hogy magukat a magyar kultúra védőinek mutassák be. Komárom — új korszak kezdete A komáromi Kultúrház udvarán 1937 június 20-án új történelem kezdődött, Elindítója a csehszlovák miniszterelnök, Hodža Milán. A szlovenszkói magyar kisebbségnek, Magyarországnak és az egész világ magyarjainak kötelessége, hogy ezt a megindított történelmet olyan irányba terelje, amely a dolgozó magyarság millióinak megfelel. Egyszer régen, harminc esztendővel ezelőtt a koalíció korszakában volt egy idő, amikor a magyarok és a magyarországi szlávok között közeledés jöhetett volna létre Kossuth Lajos szellemében. Ezt a nagy koncepciót, amely a százados elnyoma188