Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

ebben a beszédben olyan barátságos húrokat pendített meg, amelyeket nekünk Magyarországon is meg kell hallanunk. Reflektálni kell ezekre a szavakra mindazoknak, akik a gyűlölködés, a szentimentális délibábos hajkurászás helyett a reálpolitika mesgyéjét ajánlják az országnak. Én tizenhét év óta konokul hirdetem, hogy Középeurópa népei ne egymás ellen harcoljanak, hanem egymás mellett békésen éljenek, ne ócsárolják, hanem becsüljék meg egymást. Százszor és ezerszer megírtam és elszónokoltam, hogy a Dunavölgy problémáját a középeurópai népeknek maguknak egymás között kell elintézniök, mert különben a nagyhatalmak játékszerévé válnak. Javasoltam, hogy üljenek végre össze a zöld asztalhoz az érdekeltek és beszéljék meg problémáikat a nagyhatalmak gyámkodása nélkül. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Hodža komáromi magyar beszéde rokonszenves gesztus volt Magyarország felé és azt a célt szolgálja, hogy a két ország között a légkört megjavítsa. Nem maradhat nálunk hatás nélkül Hodža miniszterelnök úrnak ama kijelentése, hogy a két szomszédos ország mégis csak közelebb fog jutni egymáshoz. Amint én a nagyvonalú nacionalistáink jóhiszeműségét sem vonom kétségbe, úgy higyjék el ők is nekem, hogy a magyar nemzet jövője szempontjából egy középeurópai politikai és gazdasági modus vivendi kialakulását sokkal fontosabbnak tartom, mint a külpolitikai és diplomáciai stratégiát, Én azt vallom, hogy Magyarország szempontjából 184