Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

akadályoknak, átmeneti sikertelenségünk meg nem állíthat bennünket ebben a munkában és mi kell, hogy tudjuk, hogy ma már közeljárunk a célhoz. És bennem megvan az a szívósság: ha hússzor nem sikerül a dolog, én huszonegyedszer is megkísérlem. Küzdeni kell, mert csak az győzhet, aki harcolni is tud. Miért ne volna lehetséges, hogy a nemzetek közötti kapcsolatokra támaszkodva, a Dunamentén a dunai államok együttmunkálkodása és közeledése felé néhány lépést előre tegyünk. Ha a dunai államok közötti együttműködést bizonyos etikai elvekre építjük fel és ha ezeket az elveket beleágyazzuk a való életbe, úgy önként, sajátmagától sok akadály esik el. Ezek az elvek teljesen világosak és nem mondok újat, amikor azt hangsúlyozom, hogy a béke biztosítékát az egyenlőség elvével kívánjuk összhangba hozni. Ami az egyenlőséget biztosítja, az a békét is biztosítja és ami a békét is biztosítja, az az egyenlőséget is biztosítja. Ha ezekhez az elvekhez hozzákapcsolom az igazságosság elvét, amelyen a nemzetközi rendnek nyugodnia kell, azt hiszem, kijelöltem már azt az utat, amelyen haladnunk kell s amelyen haladni fogunk, hogy Középeurópában a nemzetek közötti meg nem értés és gyűlölet helyébe a megértést helyezzük. A Duna ne csak elválasztó vonala legyen népeinknek, hanem összekötő kapcsa is. Jókai „Senki szigete" pedig nőjön ki a romantika félhomályából és legyen belőle mindenki szigete. Ragaszkodjunk lelkesedéssel és öntudatosan saját nemzetünkhöz és tiszteljük a szomszéd nemzeteket ugyanúgy, amint mi kívánjuk, hogy ők is tiszteletben tartsák a mi nemzeti érzéseinket. 181