Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

a parlament költségvetési bizottságában bejelentette, hogy az aktivista képviselők memoranduma alapján és annak szellemében kívánja rövid időn belül rendezni a magyar kisebbség iigyét. Ennek kihangsúlyozása már csak azért is szükséges volt, mert az ellenzéki pártok megint azt a politikát követték, hogy a „hazaárulók" követeléseit túl akarták licitálni. Ahogy meghallották Csömör István és Schulcz Ignác pöstyéni akciójának előkészítését, már ott voltak és ugyancsak egy memorandumot dolgoztak ki, amelyben az aktivista törvényhozók követeléseit más formulázásban átvették. Ebben nincs is semmi hiba, az ellenzéknek mindig követelnie kell a kormányzattól és mindig a maximumot kell követelni, hogy abból engedni is lehessen. Ebbe a számításba azonban a hiba ott került bele, hogy követelni csak annak van joga, aki ad is. Aki hűséggel adózik az állam iránt, annak joga van követelnie. És minthogy az aktivisták ezt a hűséget már tettekkel be is bizonyították, tehát minden igényük meg van arra, hogy kisebbségi követeléseik teljesüljenek is. Sziillő üjabb „gasteini levele" Szüllőt ez alkalommal elhagyta politikai érzéke és tapintata. Legalább is az ellenzéki sajtóban leadott nyilatkozata a memorandumokról magát az ellenzéki pártokat is meglepte és kínos helyzetbe hozta a pártvezetőséget, amelynek józanabb elemei úgy ítélték meg a dolgot, hogy a tárgyalások atmoszféráját megrontó nyilatkozatok csak ártalmára lesznek a magyar követeléseknek. Ez a második „gasteini levél" határozottan visszafelé sült 175