Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Első fejezet: Egy nemzet élni akar

ásta meg a jószándékú, de kötött kezű magyar kormány taktikája és Bécs kétszínű játéka, hanem a magyar népét. A magyar arisztokrácia óvatos és körültekintő volt és néhány tisztalelkű tagjának kivételével önző érdekeit mindig szem előtt tartotta és adott esetben meg is tudta védeni. A szlovákok Kossuth ellen A halogatás politikája ilyen hangulatot teremtett a magyar parasztnál, érthető tehát, hogy a nem magyarajkú nemzetiségeknél sem volt valami nagy lelkesedés a kormány iránt, amely a reformok végrehajtását szabotálta és a nemzetiségek jogait semmiféle vonatkozásban elismerni nem akarta. Az ellenséges hangulatot fokozta még az is, hogy Bécs szakadatlanul tüzelte a nemzetiségeket a magyar kormány ellen. A régi Habsburgpolitika bevált módszerei megtették hatásukat: Mire az idő őszre fordult abban a sorsterhes 1848as esztendőben, az összes nem magyarajkú nemzetiségek a pesti kormány ellen fordultak. Húrban és Štúr a szlovákok vezetői is jobbnak látták, a császár oldalára állni. Kérdés, volt-e más választásuk és ez nem volt-e a legrosszabb, amit tehettek. A magyar kormány ridegen elutasította őket, a magyar radikálisok, akiknél megértésre találtak volna, elenyésző kisebbségben voltak és az ország kormányzására semmi befolyást nem gyakorolhattak. Kiáltó szó voltak a magyar pusztaságban és így hiába ültek volna le a szlovákok velük tárgyalni, gyakorlati jelentősége a tárgyalásoknak nem lett volna. 20