Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

kikerüljön egyetlen ellenségének, az oligarchiának fojtogató karjaiból: A köztársasági magyarok földet követelnek. Ennek a kérdésnek a megoldása nem egészen egyszerű, bár Hodža őszintén akarja, hogy a magyar paraszt is földhöz jusson, mert az a meggyőződése, hogy a nyugodt, kielégített és erős parasztság a béke legbiztosabb záloga. A földért azonban a vezérnek két fronton kell verekednie: a magyar nagybirtokosság ellen és Prága felé. Ott fent nem hiszik el, hogy a magyar paraszt loyális polgára ennek a köztársaságnak. Nem is hihetik el, annyiszor hallják az ellenkezőjét a kuruckodó magyarok szónoklataiból, olvassák lapjaikból. Hogy a magyar földmíves nem érzi itt jól magát és viszszavágyódik Magyarországra. Addig mondogatták, amíg ott fent Prágában elhitték, hogy a magyar paraszt ellensége a köztársaságnak. Már pedig egy állam sem követhet el öngyilkosságot azzal, hogy ellenségeit gazdaságilag erősíti. A magyar nagybirtokosok ezzel a taktikával nem értek célt, legfeljebb azt érték el, hogy a lefoglalt birtokaikból a magyarok az első földosztáskor semmit sem kaptak. De magát a földreformot nem tudták feltartóztatni. A földreform nem politikai kérdés, hanem szociális követelmény és egyszersmint gazdasági szükséglet. Ez indított huszonkét európai államot arra, hogy a háború befejezése után területükön radikális földreformot hajtsanak végre. A nagybirtokosok természetesen minden eszközt megragadtak a földreform megakadályozására, ezer kifogást és ellenvetést hoztak fel önző osztályi érdekeikből, mert tudják nagyon jól, hogy akié a föld, 160