Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

Hűséget hűségért „Barátaim, szeretettel fogadom önöket, mint ahogyan szívesen állottam mindig azok rendelkezésére, akik a paraszttársadalom nevében nálam kéréssel jelentkeztek, önök bár magyarajknak, meggyőződésük és szívük szerint is a csehszlovák köztársaság hű fiai akarnak lenni. így van ez rendjén és ez a fogadalmuk engem önökkel szemben is határozott színvallásra kötelez. A magyar állam nem bírta ki azt a földrengést, amely a nagy háború alakjában a világra szakadt. Nem bírta polgárainak bizalmát, sőt túlnyomó többsége a magyar állammal szemben bizalmatlansággal viselkedett. Két okból: a nem magyarajkú állampolgárok nem kaptak saját anyanyelvükön sem iskolát, sem igazságot. Másrészt a magyar állam kormányzására hivatott tényezők a saját fajtájukbeliekkel szemben is igazságtalanságot igazságtalanságra halmoztak. Én szlovák voltam és szlovák vagyok. De átéreztem az elnyomott magyar nép helyzetét is. Az ezerholdasok, grófok és bárók hazaárulónak bélyegeztek és egész politikai pályámon a legvadabb üldözések céltáblája voltam. Büszkén hordtam a stigmát, mert nemcsak az én szlovák népem együttérzését bírtam, de magyar elnyomottak is engem kerestek fel. Fiatal képviselő koromban az akkor még Nógrád vármegye egyik községének földmívesei jöttek hozzám és azt kívánták, hogy a falu mellett elterülő esztergomi hercegprímási birtokokból részükre is eszközöljek ki bérletet, hogy a prímási birtokokból necsak nagybérlőknek, de a szegény földmíveseknek is jusson. Esztendők óta könyörögtek. A prímási bir154