Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

birtokrendezés terén igen mérsékelt követelései voltak, csak a tízezer holdnál nagyobb birtokok megváltását és hosszú bérletekké való átalakítását követelte. Hodža megtanította arra, hogy ez távolról sem elegendő a többmillió nincstelen paraszt kielégítésére. Aki ebben az országban az anyagi javak elosztásának égbekiáltó igazságtalanságát csak félig-meddig meg akarja szüntetni, az nem elégedhetik meg azzal, hogy a tízezer holdon felüli területeket váltsák meg. Achimot orvul lelövik az úri gyilkosok 1912 pünkösd hétfőjén a templomba készülő parasztvezért két siheder úri fiú, Zsilinszky Tibor és Endre látogatták meg. Az úrikaszinó úgy határozott, hogy Áchim Andrásnak el kell pusztulnia és ez a két fiatalember azzal a meggyőződéssel vállalta az orgyilkos szerepet, hogy őket bántódás emiatt ebben az úri országban nem érheti. Ebben a meggyőződésükben nem is csalódtak. A fiatal urakat a váradi és a budapesti esküdtek kétszer egymásután „nem bűnösnek nyilvánították". Hodža Milánt barátjának tragikus vége lesújtja és még tizenegy évvel később is ott áll előtte az elhúnyt parasztvezér alakja. Magyar parasztoknak, a szlovenszkói mozgalom megindítóinak mondta ezt: Hodža Milán nem felejt „Én nem felejtettem el Áchim Andrást és azt sem felejtettem, amit akart az én meggyilkolt barátom és lelki szemeim előtt megelevenedik a kép, fakó parasztok képe, akik némán kísérték vezérü348