Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Első fejezet: Egy nemzet élni akar

nak ez a két büszkesége szintén megbukott a választáson. Ez az országgyűlés csak arra volt jó, hogy a korszakalkotó reformokat visszacsinálja, vagy legalább is a birtokososztály érdekében enyhítse. A nem magyarajkú nemzetiségek elkeseredése határtalan. Csak vezetőik józanságának köszönhető, hogy eleinte tisztán alkotmányos úton próbálják meg jogaik kivívását. A nem magyarajkú nemzetiségek tiltakozása A románok május 15-én háromnapos nemzeti gyűlésre sereglettek össze. Yezériik a radikális Saguna püspök. A nemzetgyűlés követeli az úrbériség és dézsma kárpótlás nélkül való eltörlését, a földosztást, a hajdan román tulajdonban lévő és szász kézre került birtokok visszaadását. A horvátok is megmozdultak. Június 21-én a zágrábi tartományülésen indítvány hangzott el, hogy minden erdőt és rétet a parasztok között kell felosztani. És a gyűlés ezt az indítványt el is fogadja és kimondja, hogy a volt jobbágyoknak tulajdonjogi igényük van az általuk megművelt földhöz, eltörlik a királyi kisebb haszonvételeket és biztosítják a faizás, legeltetés és makkoltatás jogát további rendelkezésig. A liptószentmiklósi nemzetgyűlés 14 pontja Hatalmas manifesztációvá lett a szlovákok liptószentmiklósi gyűlése május 10-én. Ezen a gyűlésen megjelent az egész szlovák intelligencia, ott volt Húrban, Štúr, Hodža, Daxner, Francisci, Zoch, a liptói nemesek Szent-Ivány Adolf vezetésével, még két szolgabíró is eljött a gyűlésre. 16