Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)
Örödik fejezet: A miniszterelnöki székben
amelyek azt létrehozták. Ennek mindig tudatában voltam. Jó külpolitikára és idehaza igazságosságra van szükségünk minden állampolgárral szemben, tartozzék az bármily nemzetiséghez. Még azt szeretném önöknek elmondani, hogy utódomként Beneš doktort ajánlom; külföldön és idehaza együtt dolgoztam vele és ismerem őt. Teljes a bizalmam, hogy minden jól fog menni és ha Isten akarja, egyideig még tanuja lehetek, hogy önök hogyan viszik az ügyeket. Önt, miniszterelnök úr, arra kérem, vegye tudomásul lemondásomat és tegye meg a szükséges intézkedéseket." Szinte meghatódásig egyszerű szavak egy olyan embertől, akinek legnagyobb része volt az állam megalakulásában. A puritán ember és igazi lelki nagyság egyszerű, de mélyértelmű szavai hangzottak el a kancellár tolmácsolásával. Šámal most fölnéz a papírlapról és ezt mondja: „Helyesen mondtam elnök úr?" — Igen — válaszolt megelégedett hangon Masaryk. Šámal: „Elnök úr, erősítse meg, hogy ez volt akaratának kifejezése." Masaryk határozott hangon: Ez volt! A miniszterelnök alig tudja meghatódottságát eltitkolni, amikor hálát mond az elnöknek a nemzet nevében. „A nemzeti gyász napja lesz ez" — mondotta Hodža — mintha valóban belelátott volna a köztársaság millióinak otthonába, ahol ezen a napon valóban sok könny gördült le meghatott emberek orcáján. „Ha szükségünk lesz tanácsra, eljövünk." Ezzel búcsúzik az első szlovák miniszterelnök a köztársaság első elnökétől. 136