Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Negyedik fejezte: Az alkotó munka

határozta, de egyúttal módot adott arra is, hogy a gazda azzal, hogy nem dobja azonnal piacra ga­bonáját, hanem tárolja, magasabb árt érhessen el gabonájáért, amely ár hónapról hónapra emelke­dik. Ez az intézkedés igen sokban hozzájárult ah­hoz, hogy a földmíves bonitása emelkedjék. Amel­lett a gabonakereskedelem sem látja ennek kárát, mert elhelyezkedése részben a gabonamonopólium­ban, részben pedig a bevásárlásban biztosítva van A gabonamonopólium el is érte célját s azzal, hogy a mezőgazdaságnak nem túl magas, de rentábilis és állandó árakat biztosít. Kétségtelen, hogy ez az árpolitika legalább részben emelte a mezőgazda­ság vásárlóképességét, aminek a jelentőségét csak akkor látjuk meg, ha tudjuk, hogy a mezőgazda­sági társadalom a köztársaságnak még ma is 35 százalékát teszi ki. A birtokosság adósságát körül­belül húszmilliárd koronára becsülték. A földmí­velési kormányzatot a gabonamonopólium megal­kotásánál az az elgondolás is vezette, hogy az adós­ságok konvertálása a legradikálisabb kamatleszál­lítás mellett is rendkívül nehéz dolog, ha egyálta­lában nem lehetetlen akkor, ha a mezőgazdaság továbbra is ki van téve az egyre megismétlődő ár­zuhanásoknak. Hodža elgondolása a gyakorlatban kitűnően be­vált. Kiderült, hogy a gabonatársaság útján rend­szeresebb agrárpolitikát lehet folytatni, amely többek között célul tűzte ki a gabonavetési terüle­tek csökkentését az ipari növények termesztésének fokozásával. így már kezdetben sikerült körülbe­lül húszezer hektárral csökkenteni a rozsvetési te­rületet és helyette olajnövényeket termelni. 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom