Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Negyedik fejezte: Az alkotó munka

hektárnál nagyobb, lefoglalja. Szlovenszkón és Kárpátalján ezernegyvennégy tulajdonos birtokát foglalták le, akik ötszáztól kétszázhatvanezer hold urai voltak. A lefoglalt területek tulajdonosai körül körülbelül hétszáz volt magyar, ami márcsak azért is könnyen érthető, mert a nagybirtokosok legnagyobb része magyar volt. A statisztikai kimutatás szerint Szlovenszkó és Ruszinszkó területén kilencszázharmincöt olyan nagybirtokos volt, akinek összesen 3,151.881 hold földje volt, míg 530.966 kis- és törpebirtokos kezén ennél alig valamivel nagyobb terület volt. Ez önmagában véve is mindennél kiáltóbban indokolja a földbirtokreform szükségességét. A törvény meghatározza, hogy kik között osztandó fel a lefoglalt terület öröktulajdon vagy bérlet alakjában. Elsősorban a törpebirtokosok, mezőgazdasági munkások, kézművesek és ezek szövetkezetei, a községek és más köztestületek, tudományos és emberbaráti intézmények, végül az állami közhasznú intézmények és mintagazdaságok. A fő cél az volt, hogy a törpebirtokosok, akik földjeikből nem tudtak megélni, kikerekíthessék földjüket megélhetést nyújtó kisbirtokokra. Természetesen a földet kártalanítás mellett vették el tulajdonosaiktól, a kisajátítási ár megállapításánál alapul az 1913—1915. évek közötti földárak szolgáltak. Az épületeket és a fundust külön becsülték föl. Ezt az állam nem is vette át és a tulajdonos szabadon rendelkezhetett vele. A birtok árának megfizetése csehszlovák koronában történt és nem a háború előtti aranyértékben, mert hiszen a földbirtokost terhelő háború119