Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Negyedik fejezte: Az alkotó munka

csak akkor lehet hatásos, ha az évszázadok óta ve rejtékkel megdolgozott földre épít. Az elnyomatás idején a paraszt nemcsak a földdel harcolt, hanem a földesúrral is és így nem maradt sem ideje, sem ereje a tervszerű munkára. Most a szabadállamban az állam támogatását és a megszervezett gazdatársadalom eszközeit kellett és lehetett is igénybevenni a tervszerű céltudatos munka megkezdésére. Ennek a munkának az irányát jelölte meg Hodža és nagy gonddal és hozzáértéssel megválogatott munkatársainak tábora. De nemcsak az irányt jelölte meg, hanem az alapokat is lefektette. Az első teendő volt a termelési viszonyok stabilizálása és a termelés fokozása. Ez a két cél óriási újításokat és hatalmas apparátust követelt meg. Különösen Szlovenszkón és Kárpátalján, ahol a termelési viszonyok lényegesen primitívebbek voltak, mint a történelmi országokban. Csehországban és Morvaországban az államfordulat előtt szintén voltak nagybirtokok, de az az aránytalanság a birtokelosztásban, amely Magyarországon volt és van ma is, ezekben az országrészekben nem öltött katasztrofális alakot. Itt a típus a középgazda volt, ötven-száz-háromszáz holdas gazdák. Ezek generációk óta gazdasági iskolákban szerezték szaktudásukat, földjüket intenzíven művelték és meglehetősen nagy kultúrájuk van. Ezzel szemben Szlovenszkóban és Kárpátalján a mammut- és nagybirtokok mellett a nincstelen parasztok milliói nyomorogtak és a nyomorral együtt jár a tudatlanság is. 112