Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Negyedik fejezte: Az alkotó munka

tott ki és ezzel, valamint mozgósított korosztályokkal együtt energikus ellentámadásba ment át Szlovenszkón, ahol a kis osztagokat és önkéntes csapatokat visszaszorították Szlovenszkóból, úgy hogy azok kénytelenek voltak a morva határra visszavonulni. Mindezek a körülmények arra indították Benešt, hogy elvi döntést követeljen a szövetségesektől az új határok tekintetében és ezt csakugyan meg is kapte. Károlyi ezekben a nehéz időkben szinte meglepő diplomáciai ügyességet mutatott, egyrészt igyekezett megegyezni a szlovákokkal közvetlenül és ezért tárgyalásba bocsátkozott a szlovák nemzeti tanács vezetőségével, Dula Mátéval, Ruman Jánossal, Makovický" Péterrel és Vladimírral, dr Fajnorral, dr Bazovszkyval és Pauliny-Tóth Vilmossal, másrészt pedig Supka Gézát Prágába küldte, hogy a hivatalos köröket megnyugtassa Magyarország szándékai felől. Ugyanezt a célt szolgálta Jászi Oszkár is, mindez azonban már eredményre nem vezethetett. A kocka el volt vetve, a sors kerekét többé megállítani nem lehetett. Hodža budapesti követ Ilyen volt a helyzet, amikor Hodža Milán budapestre érkezett. Elsősorban az a kérdés merült fel, vájjon egyáltalában tárgyaljon-e a magyar kormánnyal, vagy pedig engedje, hogy az események Párizsból nyerjenek irányítást. November 23-án érkezett Budapestre és azonnal munkához látott. A helyzet akkor a következő volt: Szlovenszkó el volt árasztva magyar csendőrökkel és 93