Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

31. A Kálix testvérek

(Stark Gyula birtokában.) Pongrácz Károly legutóbb 1922-ben rendezett Nyitrán, a városházán képkiállítást. LYKA KAROLY: PONGRÁCZ KÁROLYRÓL Pongrácz Károly festőművész törzsökös tagja volt a szolnoki művésztelepnek. Évek óta távolmaradt kiállításainktól, egyáltalában ritkán adott magáról életjelt, úri szerénységgel tartotta magát távol az élet mozgalmaitól és sokáig túróci birtokán remetéskedett. A szolnokiaknak ama tájfestőtípusához tartozott, amelyet leginkább a Mihalik—Olgyay— Szlányi triász működése jellemzett. Természetfestő volt, egész nevelkedése erre vitte, gyermekkora vidéken telt el, ifjúkorában Hollósy élesztette benne a valóság szeretetét, férfikorában pedig szolnoki barátai s a Zagyva mellékének szépségei. Ezeket szélesen, aprólékosság nélkül festegette és tisztes sikereket ért el velük úgy Münchenben, mint idehaza. Művei közül kettő, az «Árva vára« (1905) és a «Zagyva» című a Szépművészeti Múzeumba jutott. Vele derék, finom műveltségű, szerényen tartózkodó, emelkedett gondolkodású tagja húnyt el a szolnoki telepnek. Pongrácz Károly 1872 augusztus 30-án született, Nyitrán járta a gimnáziumot, egyideig a műegyetemnek volt hallgatója, de győzött benne a festő-vágy s ezt részben Münchenben, részben Deutenhofenben elégítette ki. Amott Hollósy Simon volt a mestere, emitt Anetsberger, Gasteiger és az ugyanott munkálkodó Olgyay Ferenc. Olgyay révén került utóbb a szolnoki művésztelepre, ahol éveken át szorgalmasan dolgozott. Főképp tájképeket festett s egy ilyennel 1894-ben lépett először a nyilvánosság elé a Műcsarnokban. Négy évvel utóbb tájképpel szerepelt a müncheni Kunstvereinban s ekkor a kormánytól ösztöndíjat is kapott. Párizsi és római tanulmányok után éveken át tiszai és zagyvaparti motívumokat állított ki a Műcsarnokban. 31. A KÁLIX-TESTVÉREK Látogatás egy boldog anyánál. Kis udvari lakásában kerestük fel Kálix Béla nyitrai főszámtanácsos özvegyét, a két híres Kálix fiú édesanyját. Egyedül lakik, már férje halála (1925) előtt sodorta el a fiúkat az élet, az egyiket Prágába, — Kálix Jenő a prágai — 50 —