Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

27. Szántó Miklós

sába, Vácra utazni, ahol e műtörténeti titok nem is titok, mert ott az egész társasélet legkedveltebb és legvidámabb alakja éppen Monsieur Nicolas Francois Chambertin. Ö rajzolta végig egész Vác közéletét olyan karikatúrában, amelyeken a legjobban maguk az áldozatok kacagnak. Ö az állandó kabaré-rendező, a tréfák és ugratások apja, ezentúl azonban nagyszámú tájkép, oltárkép, életkép, arckép szerzője, amelyeknek odaadó, elmélyedt alakítását általában dicsérik. Csak nemrégiben bukkantam Sopronban egy szépen, áhítatosan festett női arcképére. Még előtte födöztem fel egy tájképét a német aukció-rendezők egyik legnagyobbikánál, Helbingnél. Ezeknek a képeknek a szignatúrája már nem francia. Rajtuk van az igazi név : Santhó Miklós. Ezt a nevet nagyon-nagyon régen hallottam. Mert viselője veilem járt a nyitrai gimnáziumba. Ott is mókás fiú volt, de egyikünk sem sejtette, hogy festő lesz belőle. Bizonyára ő maga sem. A matúra után eltűnt szemeim elől. Én külföldre kerültem, ő pedig a budapesti jogi karra. Hogy aztán a jogi tudományból hogyan kanyarodott át a pikturába, az már regénybe is illenék. Aki Miklóst ismerte, nam kételkedett benne, hogy eféle tanulmányok nem lesznek ínyére. Nem is voltak. Keresett és talált magának egy olyan pályát, amelyen szabad délutánjai megengedik, hogy hirtelenül támadt új szenvedélyének, a rajzolgatásnak élhessen. Erre célszerűnek vélte a Foncière biztosítási társaság hivatalnoki karában való elhelyezkedést. Egy év múlva már kitették onnan, mert ő a hivatalos órákat ecsettel és akvarellel, nem pedig írótollal töltötte. Erre rögtön elhatározta — még mindig előzetes tanulmányok nélkül — hogy ezentúl nem csak a művészetnek, hanem a művészetből is fog élni. Művészi ténykedéseinek színhelyéül Újpestet választotta ki. Ez akkor amerikai stílusban indult fejlődésnek. Kezdte pedig az ábécénél. Iparigazolványt váltott és címtáblafestőműhelyt nyitott. Ö is ott kezdte, mint a többi újpesti : szerény eszközökkel tört magas célok felé. A későbbi újpesti nagykereskedők is szatócsok voltak eleinte. Belátta azonban, hogy az üzem fejlesztéséhez bizonyos hírnévre van szükség. Mikor tehát megrendelést kapott egy hentes cégtáblájára, ráfestett egy menyecskét, aid vígan viszi haza kosarában a duzzadó szafaládét, azonban a kosár — 43 —