Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

21. Dombay Hugó

Azt, ami az ő felfogása nyomában bekövetkezett, minek írjam ide, mikor a hatalmas ragyogó lélek elröppent ? Mindenért megvezekelt, mindennel elszámolt ; az ő vívódása, szenvedése, elborult elméjének tragédiája mindent kiengesztelt és mindez csak az ő sorsára tartozott. Ne nézzünk most mást, csak azt a gyöngysort, melyet itt hagyott. Ügy mint a tenger kagylója szenvedés árán alakítja ki a ragyogó ékszert, úgy termelte ő is lelkének vívódásában e ránk maradt gyöngyöket. Ami emberi volt benne, hadd födje a hideg hant, ami isteni volt, hadd tündököljön a nemzet szellemi égívén. Ha az ég bolygója, a meteor kigyúl a föld levegőjében, ámulva és gyönyörködve nézzük a sziporkák pompáját. Az ég kerengő köve is halálával fizette meg ezt a ragyogást. Neki is, szegénynek, amikor legszebb dalait írta, már lassú haldoklás volt az élete. Szeme világától megfosztottan, az inség, a nyomor, a kétségbeesés gyötrelmével küzdve szülte szelleme a gondolatokban tündöklő, a nyelv zenéjében csengő sorokat. Míg nyomorgott, míg lelkét fájdalom hasogatta, gazdagította nemzetét ! Ami gyarló volt benne, el fog tűnni az idők örök folyamában ; ami örök volt, itt marad és még soká fogja melegíteni a gondolatok szépségei iránt fogékony lelkeket. 21. DOMBAY HUGÖ Az április 1-i dátum nekünk, álmodozó régi nyitraiaknak, nem jelentette a dévaj tréfát, a csintalan beugratást, a pajkos lóvátevést : ezen a napon született Nyitra nagy írója — Dombay Hugó és ezen a napon, Hugó napján, névünnepén, gyűltek össze lakásába hívei és barátai, hogy felköszöntsék, üdvözöljék, körülrajongják. 1846 április 1-én, tehát 93 év előtt született Dombay Hugó és 1931 június 18-án halt meg. Meghatva nézem fényképét : a pátriárka arcot, mely halála évében, 85 éves korában is tisztán sugározta vissza a benne lüktető őserőt. Sehol a világon — talán Oroszországon igen — nincsen párja ennek a vidéken visszavonuló, önmagából táplálkozó tehetségnek. Merem Tolsztojt hozzá hasonlítani, aki élete delén mondott le mindem földi hiúságról, hogy könyveinek, hitének, műveinek éljen. A külső világ elismerése, akár aranyban, akár tapsban nyilatkozzék — 34 —