Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

11. Thuróczy Vilmos

1872-ben nyitrai járásbíró, 1876-ban a nyitrai törvényszék elnöke, 1890-ben Nyitramegye főispánja. Azután : nyitrai országgyűlési képviselő, újra főispán, valóságos belső titkos tanácsos, a legfőbb számvevőszék elnöke. Ez állásából 1919-ben vonult nyugalomba. 78 éves korában, szívszélhűdés következtében, 1921 június 8-án délben halt meg. Felesége sz. Tóth Zsuzsanna, a nyitramegyei társadalmi élet nemeslelkű vezetője már régebben húnyt el. LÖRINCZY GYÖRGY: THURŐCZY VILMOSRÓL Kicsinynek érzem magam arra, hogy őt magasztaljam. Valami olyan kétség settenkedik, hogy tulajdonképpen meg is bántom, hai dicsérem ; őt, aki a dicséreten fölül álló nagy, bölcs és büszke magyar volt ! Holott ebben az óriásban a galamb szelíd, meleg szíve dobogott, tele jóakarattal, emberszeretettel, gyöngédséggel és finomsággal. Az ivánkai nyájas kúria végén, kedves gyümölcsfa-alleéja alatt sétálgatva úgy beszélt, mint a falusi kis kurtanemes, egyszerűen, tele jókedvvel, közvetlenül és bensőségesen, tréfával, humorral, derűvel, életkedvvel, ami a szívéből előcsillámlott, még a politika ridegségét is a költők meleg képzelődésével s a klasszikusok paraboláival, epigrammáival és szentenciáival enyhítgetve ! Ki tudná elfelejteni szoborszép, remek, délceg egyéniségét, akire olyam büszkén és boldogan tekintettünk : hogy közülünk és a vállunk fölé való. Egy egész fejjel, meg egy egész — szívvel. Láttam őt a közélet szilaj viharaiban, amint hatalmas karja csak játszott a tomboló zivatarban a sajkával, amit rája bíztak s amit félkézzel is biztosan kormányozott, míg a másikkal könnyedén zabolázta a fenyegetőző fúriákat ! Láttam a hatalom csúcsán és a félrehúzódás dacos zárkózottságában. Láttam az erdő csöndjében és a vadász izgalmában, aztán... zokogni a gyöngéd hitves felejthetetlen ravatalánál s virágot szórni, mint a dalok rajongója, egyetlen, tiszta szerelme emlékére ! Láttam az apa gondjába merülten és büszkeségében ringatózva, a baráti hűség és odaadás dicsekvés nélkül való, őszinte jóakaratától mosolyogva és évtizedek óta mindig a megnyugvás fölemelő érzésével néztem és gondoltam rá, hogy itt vam, hogy ő van, hogy él, a rendíthetlen és változhatatlan, akin nem fog a

z idő, — 19 —