Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Ilku Pál: Vándolok tanár úr

65 éreztem volna erős fájást és lázt a tüdőmben és nem lettem volna nagyon álmos. Nagy csend volt most az osztályban. Soha nem volt még ilyen csend hét év óta. Olyan volt ez a csend, mintha hét év óta most először pihentünk volna meg. Azt éreztem, hogy a pad nagyon hideg és a cipőmben a papír a lábamhoz tapad és azt éreztem, hogy ebben a csendben a lelkek,—a fiúk lelkei—szépen, vigyázva kinyújtóznak. A tanárok se szóltak most semmit, Ostor a noteszében forgatott gyorsan, Németh a könyvében, Záró pedig a ceruzájával játszott az ablak mellett. Csak ennyi, gondoltam, csak ennyi az egész? Nagyon fáradt voltam, el akartam aludni, de az ajtón kopogtak és aztán valaki egy papírt tett le előttem. Néztem és megismerjem, hogy ez a papír távirat : „Jöjj haza, mert apád meghalt." 9