Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

54 mini itímaradni, senyvedni és bajlódni a fájdalommal. Pénz kellene az útra, az első időre. Volt már két ezrese megtakarítva, az esküvőjükre rakosgatta félre, de a lánynál van, azt nem kéri vissza. Illés elővette takarékkönyvét. Milyen jó hogy félrerakosgattak minden garast. Most segíthetnek Gézán. — A tied, Géza, — mondta... Két hét múlva Géza elutazott. Csendes lett a ház. Itt volt a tél, a behavazott sírok és a holt mező fölött nagyszárnyú fekete madarak keringtek és a csikorgó fagyban jajgattak a megkopasztott fák. Egyszer egy akasztott ember hulláját ravatalozta fel Illés. Néhánypohár szeszt hajtott fel, kellett egy kis mámor a munkához. Soká tartott a mosás és öltöztetés. Bejött a kamrába az asszony is, leült az ablak mellé. — Délben esküdtek, — kezdte az aznapi újságot. — A bíró? — Az ... Szép esküvő volt. — Nem kellett volna odamenni, Anna. — Nem voltam. Krizsánné mesélte. — Akkor jó. Ha nem hívtak, hát nem is volna illő tolakodni. Az asszony elnézett. Ma nem tudott haragudni nem fájt, hogy a főjegyzőék így megfeledkeztek róluk. Délután levelet és csomagot hozott a postás. Két finom selyemkendő volt a csomagban, a világos Terkáé, a sötét anyáé, így írta Géza. Milyen jó, hogy Géza elutazott. Már milyen vidáman, bizakodva ír. Egy autógyárban dolgozik, olyan a neve, el sem tudja olvasni. Napi húsz frank a bére, kezdetnek annyi elég. Már benn járt a bankban és kiszámítatta magának, mennyi is az a húsz frank ... Azt is írja Géza, ha tavasszal Terkáék megtartják az esküvőt, írjanak idejében, hogy valami szépet küldhessen a húgának. Illés befejezte munkáját, mámoros volt, de a maga lábán ment a házba. Ételt nem kivánt, pipára se gyújtott, lefeküdt és az álom nyomban elnyomta.