Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

29 Olyan volí a lány szobája, amilyennek képzeletében látta : olcsó nippek, fényképek, színehagyott aranyrámába foglalt olajnyomat^k, széles ágy és divány. A fogason férfikabát, felismerte azonnal, Gézáé volt. Napok óta tervelte ezt a vizitet, minden szót jól átgondolt, de hogy szemben ült a lánnyal, zavarában egészen másról kezdett beszélni. — Szépen lakik kisasszony. — Na, megjárja, — szólt a lány. — Sokat fizet? — Sokat, persze ! Zsivány minden ember. — A lány kelletlenül mondta ezt, nem értette, mit kerülgetik annyira a látogatás célját. — Géza miatt jöttek? — támadt rájuk hirtelen. Illés szólni akart, de az asszony kérlelően intett. — Napok óta nem jár haza, — kezdte tapogatózva. — Ha kidobták, nincs oka hazajárni, — mondta félvállról a lány. — Istenem, Géza olyan hevesvérű és indulatos ... Haragszik ránk ... a kisasszony megmondhatja neki, hogy senki sem akarta megbántani. — Megmondhatom, ha annyira kivánják, — mondta a lány barátságosan. Az arca is megenyhült, hogy a szülők békés indulatát és megtörtségét látta. — Géza olyan fiatal és tapasztalatlan, — folytatta az anya. — A gyárban még nem keres sokat. — De az állása biztos. Beszéltem a főmérnökkel. Nagyon meg vannak vele elégedve. — Valamit érzett már a lány, ezek kérni jönnek, résen kell lennie. — Manapság semmi sem biztos. Egyszer a gyár is leállhat és akkor mi lesz ? ... Otthon nem fizetett semmit, ingyen kapta a kosztot és a lakást. Géza még nem tudja, mi minden kell egy háztartáshoz. A leány felállt. Ingerült volt megint, ezekkel az öreg emberekkel úgy sem fogja magát megértetni soha. — Nem kívánom Gézától, hogy rám keressen. Tu-