Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

20 rettenetes kép. Ha most szigorú lehetne hozzá és joga volna megtagadni a belépést. — Ne menjen be, ráér holnap megnézni, — mondta tehetetlenül. Aztán tompultan hagyta, hogy az asszony lenyomja a kilincset és belépjen. Az anyát egy pillanatra megcsapta a fertőtlenítők émeiyitő szaga és megtántorodott. Annyi ereje nem volt, hogy a pokrócot felemelje. Illés megtette, az anya odanézett és sikoltva elterült a padlón. Meg se moccant, úgy feküdt sárgamereven, élettelenül, mintha a szive utóisót dobbant volna. — No, nem megmondtam ! — dohogott Illés izgatottan és a feleségéért szaladt. Az asszony bejött, felmosta az ájultat és bevitte magához a házba. Kint, a kamra előtt már várt az egyik sírásó legény. Két kannában forró vizet, kefét és szappant hozott. — Gyerünk, késő lesz ! — sürgette meg Illés. A legény is csak ránézett a felismerheíetlené roncsolt, oszlásnak induló tetemre, a véres saroglyára, a hulláról és a takaróról még cseppenként csordogáló fekete, szennyes vérre és a rémülettől holttá vakult szeme kifordult üregéből. — Eredj a fenébe ! — zavarta ki Illés. Magára maradt a halottal. Délután felhajtott néhány pohár erős szilvapálinkát, a szesz dolgozni kezdett benne. Várta, míg a szeme kicsit elhomályosodik, ez kellett a munkához. Már nem volt olyan rettenetes. A fej, az arc még egészen emberi, csak mintha vámpír szívta volna ki vérét: sárga és pergamentes a csontokra tapadó bőr. Éles késsel elvágta a bakancs zsinórját, ezzel kezdte a munkát. Gyors és tapasztalt fogásokkal dolgozott. Az ormótlan bakancsok után lehúzta a harisnyákat, utána kicsit megpihent és ivott néhány kortyot. A zubbonyt és nadrágot foszlányokká tépték a kerekek. Nem volt ép csontja a derékban kettészelt és a kocsik közt lecsüngő láncoktól megtépett és meghengergetett fiatal testnek,