Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szombathy Viktor: A házasság szentsége

157 Máriássy nem szólt semmit. Megrázta a fejét, majd előrelendült, mint aki nagy és fárasztó út előtt áll, a két bőröndött felragadta, aztán nekivágott az uccának. Amíg el nem tűnt a sarkon, addig néztek utána. Gyönyörű májusi reggel volt, a fák zöldeltek, a virágok illatoztak, a madarak énekeltek, akárcsak a szép mesekönyvben. V. Ezeket azonban csak később tudtam meg. Aznap reggel egészen el is felejtettem a Máriássy-családot, csak ismét Arányi kolléga méltatlankodott a második tízpercben s erősen kifakadt a Máriássy-lány ellen, akit már kétszer írt be az osztálykönyvbe s akit föltétlenül el fog buktatni a figyelmetlensége miatt. S hogy ma reggel milyen szórakozott volt, azt Arányi kolléga el sem tudja mondani. — Megrendítően hanyag! — mondta végezetül Arányi kolléga. — Ha tudnátok, mennyi családi baj van otthon azoknál ! — kísérleteztem ismét. Arányi kolléga a válla közé húzta a nyakát. Ő jól tudja, hogy mindenütt sok a baj, el is hiszi, hogy a Máriássy-családban is történnek dolgok ... de amit ez a lány művel, az megrendítő. Arányi kolléga lelke mélyéig meg volt rendűive ilyenkor. Peddig ekkor már Máriássy Mária nem is tartózkodott az intézetben. Tíz órakor lement az udvarra, onnan, a hátsó kapun keresztül, ki az uccára, a csendes házak mentén, lehajtott fejjel, hóna alatt a könyvestáskával, mintha most végződött volna az előadás. Baján Ágnest kereste föl. Tudta, hol lakik, elszántan tartott arrafelé, benyitott a kapun. Baján Ágnes egymaga lakott, a cseléddel. A házban nem volt senki Baján Ágnesen kívül. Baján Ágnes az ájszakai múlatás fárad-