Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szombathy Viktor: A házasság szentsége

147 május minden illata belopózott hozzánk. Minden meglágyult, megenyhült, csak Máriássy maradt hajthatatlan. Felállott. — Valahogy nem ezt vártam a tisztelendő úrtól, — mondta, — valami mást szerettem volna hallani. — Igen, önnek kétségei voltak, ezekre szereteti volna szerezni megnyugtató szót egy ismeretlentől, — feleltem, — de hát ezt nem tehetem. Amit cselekedni szándékszik, az árulás. És, hogy mennyire árulás, megmondhatom önnek : ez a családi, fojtott háborúság a kislánya lelkét szorítja marokkal. Elmondtam neki az iskolai jelenetet, azt, hogy a tanárok elégedetlenek a gyermekével, Mária figyelmetlen, — a család szentélye készül itt romba dőlni. — Szentély... — mondta kis gúnnyal. — A tisztelendő úr nagyon szép szavakat használ. Forróság, pokol, — lihegte, — kibírhatatlan... Ez inkább. Elment. Másnap Gábor kolléga elégedetlenkedett az iskolában, a Máriássy lány miatt. Arányi kolléga halk dörmögéssel kisérte a szólamot. A leány megváltozott, figyelmetlen. — Indolens, kérem, indolens! — kiáltotta Gábor kolléga, aki szerette ezt a szót használni a gyermekek viselkedésével kapcsolatban. Régen szónokolt ilyen viharosan. — Hagyni kell azt a gyereket. Pubertás-kor... — Ugyan, kérem ! — legyintett Gábor kolléga, — ne akarjanak minden ötödikest ezzel a jelszóval menteni. Én is használtam Freudot, mondhatom, nem sokat ér ilyen esetekben. Kaptafa-filozófia. — Hátha családi körülményei változtak meg! — mentegettem a lányt. — Miféle családi körülményeknek kell megváltozni, hogy valaki hirtelen elfelejtse a perfectum-tövek végződé10*