Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szenes Piroska: Szerelmi történet

157 — Mit akarsz, Jankó, mondd? Megteszem, amit kívánsz. Nem akart megállni, akkor megfogtam a karját. Erős volt a karja és kemény, megzavarodtam, mikor éreztem, de már akkor nem akartam elengedni. Megállt, de nem szólt egy ideig ; arcát sem láttam. Aztán azt mondta: — Akartam, hogy maga varrjon ki nekem egy ünneplő inget; maga olyan szépen tud kivarrni. De most már nem kell. Megindult a kert felé, meg is rázta magát; de én nem engedtem el a karját. Olyan nehéz, fájó öröm volt a szívemen, hogy sírni szerettem volna. Fogtam a karját, mert ő csak ment, húzott magával. Már a sötétbe értünk, nem jött a házból világosság; akkor megkapott engem és behúzott a kamrába ... Lehajtottá fejét és fekete kendőjét behúzta arcába. Olyan izgalom fogott el, hogy a torkom összeszorúlt. Egy ideig hallgattunk. — No ezt jól megcsinálta — mozdultam meg végre. — Most mit fog tenni? Mit mond maid az urának? Akkor felkapta fejét, kedves arca egészen vad volt. — Le fogom tegadni ! — kiáltotta. — Le fogom tagadni még az Úristen előtt is! Patakzottak könnyei.