Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Sándor Ernő: A gyáva hős

111 A zászlós oda se nyúlt a postáért. Máskor mohón kapott a levelek után. — Valami történt — gondolta magában a legény. Páczay zászlós kiugrott az ágyból. Gyorsan felöltözködött. Nem ízlett a kávéja. A pirítósra rá se nézett. — Gyávának tart engem?! — gondolta Páczay és ökölbe szorúlt a keze. Égett az arca. Szédülést érzett hirtelen. Visszafeküdt az ágyba. Most már ruhástúl. — A végén már nem is tegezett — emlékezett benne a szégyen. A megalázás. Ilyen komiszúl még egy napja se kezdődött itt a fronton. Megnézte az egyik levelet. Elolvasta a címzést : Nagyságos Páczay László tartalékos zászlós úrnak, Feldpost 107. Tisztán érezte, hogy Geffert kapitány szemében ő nemcsak mint zászlós tartalékos, nemcsak mint katona az, de mint ember, mint jellem is csak „tartalékos" ... III. Geffert kapitány se mutatkozott ezen a napon. Estére ugyan eligérkezett le a zászlóaljhoz egy kiadósabb kártyapartira, de rosszabb kedve volt, mint remélte, különben is úgy látta, egészen megvadúlt az idő, kár volt kimozdúlni. A délutáni posta nagyon sok üdvözletet hozott neki. Mikulásnapi üdvözletet. Megnézte az aznapi ezredparancs dátumát. Csakugyan december hatodika volt. Behunyta a szemét és elképzelte magának az ágyban levetkőzve fekvő Páczay zászlóst. — No legálább elrontottam neki az idei Mikulást — gondolta magában és semmiféle megbánást nem érzett. A dekkung rozoga ablakának megzörrent az üvege. Csakugyan tombolt odakinn a vihar és hálásan gondolt a legényére, aki jól befűtött a kályhába. Valami csábító,