Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
A magyar ellnetmondások világa - 11 „Mit oltalmazunk, nincs jelen˝
63 ségi elképzeléseiben, semmilyen képes és érvényes minőség nem zavarja őt ebben, mert nincs, aki ilyent érvényesítsen. Ki és mikor fogja megcsinálni az új szintézist?! Valóban a kispolgár öröme és uralma még a húszas évek elején sem volt ilyen teljes, mint ma. Akkor egy harmincmilliós magyarság jelentette a nirvánát, melyben boldogan feloldódott, ma a faj, mely ugyan valamivel kisebb kategória, mint Rákosi magyarsága, de misztikumnak éppoly izgató és éppoly teljes. 11. „Mit oltalmaztunk, nincs jelen." József Attila Nagyon fáj című kötetében az Irgalom című versben a négy között ezt a két utolsó szakot lehet olvasni: Mit oltalmaztunk, nincs jelen, azt most már támadóink védik. Elejtem képzelt fegyverem, mit kovácsoltam harminc évig. És hallgatom a híreket, miket mélyemből enszavam hoz. Amíg a világ ily veszett, én irgalmas leszek magamhoz. E vers felett illendő elsiklani a szokásos József Attila-magyarázatokban. Mert zavar ez a vers, zavarja a költő ideológiai vonalát, egy pillanatra azt mutatja, hogy az ember és ideológ (az ő kedvenc szava ez) között legalább kilencvenfokos elhajlás következett be s legalább száznyolcvanfokos a tudat és az események között. Ennek hatására elejti a költő harminc évig kovácsolt fegyvereit, az események ütik ki a kezéből s ámulva veszi észre saját fegyvereit ellenségei kezén és ott látja a saját céljait is. Nézem a kötet megjelenési idejét, mert következtetni akarok ebből a vers születésére. A kötet 1936-ban jelent meg s valószínű, hogy a verset József Attila a harmincas évek elején írta, vagy éppen a harmincas évtized közepén. Az első harmincas évekből emlékezésem megakad az 1933-as esztendőn, amelyet nyugodtabb szintetizáló korok úgy fognak majd szociológiai szisztémába beilleszteni, hogy_ ebben az esztendőben a kispolgár európai hatással megvívta a maga lázadását vagy forradalmát. Kevert tudata, melyben egyforma helyet foglal el nemzeti érzés és szociálizmus, egyéni tulajdon és állami kisajátítás, a saját életének és vagyonának biztonsága és a nem sajátnak bizonytalansága, a maga egyéniségének védelme és mások eszközszerűsítése, kommunizmus és nacionalizmus, vallásosság és istentagadás, proletári tudat és kapitalista vonások stb. stb., ez a tudat ekkor kezd ráborulni Európára, ekkor kezd megejteni népeket. A kispolgár elnyeli az összes ellentéteket, az összes frontokat, magába, olvaszt mindent, mint a fehér szín az összes színeket. Az eszmék az ő hatására elvesztik hitelüket, nyugodtan hinni lehet abban, amit eddig elvetettünk, ellenségeink szájából ki lehet venni immár a programmot s magunkét a szájukba lehet adni, fejükből ki lehet venni a gondolatot és a magunkét a fejükbe lehet ültetni nyugodt lélekkel. Gátlások omlanak össze az ideológiákkal szemben, amelyekben nem hittünk eddig s emelkednek újabb gátlások régi hiteinkkel szemben. Céljaink szembefordulnak mivelünk és a fogalmak hirtelen értelmet cserélnek a fejekben. Ez az állapot fogadta a
