Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
A magyar ellnetmondások világa - 1 Tudathasadás a szocializmusban
37 loméra is, de a magyar társadalmi válságot legnagyobbrészt, illetőleg egykét elnagyolt összefüggés megállapításától eltekintve, feltáratlan hagyják. Ekkor jön egy nemzedék, mely . nem szociálist a. de a sors furcsa játéka folytán fel akarja tárni a megfejtetlen magyar valóság titkait, ami a szociálisták kötelessége lett volna. Ez a nemzedék, sok tagja jó ösztönére hallgatva, úgy kezd elmélkedni, ahogyan azt a szociálista, hús szobák kényelmében alkalmas délutánokon hanyattfekve, a szent könyvekből megtanulhatta. De a szociálista, ahelyett, hogy a maga igazságát földreszállni vélné a falukutatás kezdő lépéseiben, szörnyű ítéletet tart felette, mert nem ismeri a „szent könyveket" és a kongresszusi tézishatározatokat. A szociálista tételeket ismert, de nem ismerte az életet Budapesttől húszharminc kilométerre, A szociálista ismert bizonyos elméletet, a szociográfust a gyakorlat izgatta, a való élet. Amikor például a szociográfus a magyar nagybirtokról beszélt, az ellenkező oldalon dölyffel és fölénnyel azt gondolták, hogy a szociográfus mezei műveletlenségében nem ismeri Ptfvid és Kautsky idevágó munkáit és téziseit. S a harc heve egyenes arányban nőtt azzal, ahogyan a szociográfia pótolni kezdte a magyar [társadalomtudomány megteremtésében azt, amit a magyar szociálisták elmulasztottak, amikor pedig a legjobb társadalomtudományos módszer birtokában voltak. így foszlott el a magyar szociográfia haszna és így kapott hamis értelmet jelentősége is. Az várható volt, hogy a magyar szociográfia érvényének gátat szabnak. De miért kellett ezzel párhuzamosan, sőt sokkal korábban megakadályozni azt, hogy helyes gondolkodási mód és helyes látás alakuljon ki a kisérletekből? Miért kellett — igen, ez a legjobb kifejezés: hadjáratot indítani azok ellen, akik úgy akartak magyar társadalomtudományt teremteni, hogy nem elvont rendszerekből próbáltak erőszakot tenni a magyar életen, hanem a magyar valóságból indultak el a rendszerezés útján? Mert az egész kísérletben ez a kiindulás volt a legfontosabb, amiből nagyszerű eredmények nőhettek volna, elsősorban is a legfontosabb: helyes tudat alakulhatott volna ki társadalmi bajaink előtt. De az történt, hogy amikor egy kutató felvetett egy részletet, szemére vetették, hogy nem látja az egészet. Ha valaki például a földkérdés rengetegében üzempolitikai kérdésekről beszélt, azért minősült reakciósnak, mert nem mondta el ugyanakkor felfogását a fö ldrefor m kérdésében. De ha valaki a földreformról szólott, azért lett reakciós és tudatlan, mert ugyanakkor nem beszélt az üzempolitikai és termelőtechnikai problémákról, Szinte törvény lett mindig azt keresni, amit nem mondott ki valaki, A sorok mögött s az agyak mögött való olvasás hallatlan művészetté fejlődött. A vádakat mindig úgy állították fel, hogy összefüggést kerestek a kimondott szó és a ki nem gondolt és ki nem mondott, de kimondható lehetőségek között, de mindig a rossz lehetőségek felé képzeltek el a szociográfus agyában rejtett kapcsolatot. Mintha hajlékony ügyészek vesztek volna el a kritikusokban. S korán rá kellett jönni, hogy a szociográfusok perei között ezek a végzetesebbek. Az igazságszolgáltatás ítéletei csak emelték a magyar szociográfia tudatformáló erejét, de ezek a tudományosság és szociálizmus álarcába bujtatott eljárások mindent lerontottak, A falukutatás elején a magyar élet, a magyar valóság kívánkozott társadalmi, politikai, gazdasági és emberi értékelései felé, A magyar élet a szociográfián keresztül oly hévvel kereste a maga elméleti képeit, mint amikor a kamaszlány először meztelenre vetkőzik a tükör előtt. De sugallatok kezdték
