Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
Tájékozódás - 2 Szépség és igazság ellentéte
22 forma iránt, mely teljes és finom szépségekkel tartalmas. A becsempészett könyvek és folyóiratok őrültjei lettünk. Mert nekünk minden erőnket a dísztelen lényeg védelmére kellett fordítanunk. Örültünk, ha a nyelvet például puritán szerkezetében megvédhettük az idegen hatások ellen. f Tiárom szellemi tér formakultúrájában kellett mozognunk naponta a váosokban. Szerencse volt, ha elfogadhatóan ki tudtuk magunkat fejezni, rodalmunk gondolatokkal gazdagult, de nem volt szép, művészi igényeink talán el is tompultak, nem fejlődhettek ki. Úgy gondoltunk hát és úgy vágyódtunk a magyar szellemi létforma teljességére, mint ahogyan a zenét vagy a szép verset szomjúhozzuk tiszta pillanatainkban. A ritka szépségek, vagyis egy Kosztolányi-vers, Babits-tanulmány, kisebbségi fennmaradásunk épp oly lényeges eleme volt, mint a kevésbbé formás, de igaz dolgok. Mi ott egyszerre látni és élvezni tudtuk Ady líráját és Kosztolányiét, Móricz regényeit és Máraiét, a népi irodalmat és a finom esszét, a Nyugatot épp úgy, mint a Választ vagy a Kelet Népét. S még most is így van ez az egykori társaknál, akik vállalták a második kisebbségi sorsot is. Egy pozsonyi barátom például azzal tölti idejét, hogy összegyűjti Juhász Gyula szakolcai és pozsonyi napjainak az emlékeit. Kis füzetet is írt erről a második kisebbségi sorsban, amely sokkal keményebb, mint az első volt, mely tehát sokkal keményebb és élesebb politikai magatartást fejleszt ki a magyarokban, s mégis Juhász Gyula verseit épp oly részeg áhítattal szavalják most, mint mi egykor Ady verseit. Ha valaki most feléjük nyújtaná Juhász Gyula „Milyen volt" című versét s egy szociográfiai tanulmányt, egyforma éhséggel kapnának utána. Számukra, miként a mi számunkra is az első kisebbségi sorsban, két emlője volt s van a magyar szellemi létformának: szépség és igazság, de az élet nekünk csak az igazságét adta a szájunkba s hogy a szépségét is a szájunkba vegyük, az csak emésztő vágyainkban élt. Én úgy indultam neki Budapestnek és a magyar életnek, hogy most már minden gátlás nélkül reárészegülök létformánk mindkét emlejére. A körúton, a kávéházakban, a moziban, a színházban a szép szavakat lestem és a szép mondatokat, a könyvek igazságát épp oly hévvel kutattam, mint szépségüket és szerkezeti arányukat, az író mesterségbeli jártassága épp oly fontos lett, mint „kiálló bátorsága". A teljességet kerestük, a hazatérés öröme nagy erővel űzött a teljesség után. A kevésből és egyoldalúságból kijutott elég, most a teljességből fogunk elégtételt venni. 2. A szépség és igazság ellentéte. Csakhogy nem ment az olyan könnyen, ahogyan mi elképzeltük. Azt vártuk, hogy barátaink vagy jövendő barátaink és vállalt társaink majd olyan környezettel fogadnak, amely a vágyott teljességet megadja nekünk. De csakhamar be kellett látnunk, hogy a mai magyar szellemi létformában szépség és igazság nem ikertestvérek. Sokszor, majdnem minden esetben, úgy tűnt fel, mintha a szépség kiátkozni szeretné az igazságot. Ha igazság és szépség nőkhöz volnának hasonlíthatók, akkor a mai magyar szellem viszonyai szerint az igazság hű hitvesnek volna tekinthető, mely a szépséget ledér prostituáltnak tekinti, akinek csak egy a gondja, kellesse magát és cifráikod j ék.
