Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

Hazatérés - 8 Első lecke

17 Életünk olyan volt, olyan lett, mint a kálvinista templomok belseje, ahol csak a dísztelen lényeg a fontos s a formák és külsőségek nem juthatnak a lényeg előtt fontosabb szerepre. Amint mondtam, a középosztály a visszacsatoláskor a formák barokk gazdagságával és sokaságával öntötte el az életet. Pompázatos ruháik, sok kokárda, sok árvalányhaj, sok Petőfi-nyakkendő és Bocskay-sapka, ezt látom újra, amint a város utcáira visszaemlékezem. Ugyanígy a társadalmi érintkezésben. A címeket, haj, a címeket sehogy sem tudtuk megtanulni. Még két év múlva is hivatalomban kétszer kellett írnom minden levelet, mert a címeket következetesen eltévesztettem. Igazgatóm is kifakadt egyszer: „Mikor fogod már megtanulni, hogy a címek országában vagyunk?" Egyik barátom három napot fordított arra, hogy az ültetési rendet megtanulja, amikor egy nyilvános ünnepély rendezésével bízták meg. így csak olyan csoport és osztály pompázik, amely létéről s annak változatlanságáról oly megingathatatlan hittel rendelkezik, mintha az örökkévalóság őrködne pillanatai felett. Mi éppen abban az állapotban voltunk, amikor egyik életünkből a másikba kellett átlépni. Életérzésünk úgy hullámzott, mint amikor szél szalad a búzamezőn keresztül a pünkösdi határban s fogalmainkban és ismereteinkben olyan átcsoportosítást kellett végrehajtani, mint amikor átcsoportosítanak egy hadsereget. Minden elhagyta régi helyét tudatunkban és kereste az újat az új körülményekben. Hát elképesztette a középosztály nagy biztonsága és öntudata s talán irigységet keltett is az első pillanatban. 8. Első lecke. Most jut eszembe, hogy az első leckét, az első tanítást én is az anyaközéposztálytól kaptam a hazatérés első napján. Azért jut eszembe ez az első lecke, mert csodálatot keltett nemcsak bennem, hanem mindenkiben, akinek része volt benne, de nemcsak csodálatot, hanem irigységet is. Akkor sokat gondolkodtam e példán, mely felismertette, hogy az élet s a létforma barokk tartalmait mily könnyen átveszik egymástól a társadalomban a különneműek is. S valóban, a történelemben is azok a rétegek uralkodtak a legkönnyebben, amelyek pompáztak és csillogtak. A mi népünk, mintha oltás lopta volna bele a pompázás iránti érzéket, hihetetlen fogékonyságot tanúsít ebben a tekintetben: „hadd korogjon, csak csillogjon." Elmondom hát az első tanítást. Galántáról gépkocsikon szállítottak bennünket tovább Érsekújvár, Ipolyság, Komárom felé, mivel a kivonuló csehek felszedték_a_síneket s ^ az állomásokról elvitték a felszerelést. Nem tudtunk feljutni a gépkocsikra s így történt, hogy a szomszéd falvakba irányítottak bennünket, mert a kis várost már roppant tömegek öntötték el. így legalább fedél volt fejünk felett, mert a Vág völgyén hideg a novemberi éjjel, derek és ködök jönnek már ilyenkor a folyó ágyában, az Isten hidege veszi meg az embert a szabad ég alatt. Nem tudom, hányad magammal a szomszéd falu kocsmájába sodródtam akkor éjjel. Víg cigányozás folyt a kocsmában, mindenkit igézett és vonzott a zene, helybeli cigányok húztak s a fáradtság könnyen felejtődött, annál könnyebben, mivel magyar katonák mulattak a leszereltek karéjában, s amint az egyik zászlós mondta, magyarul mulatni tanítottak ben2 BIBLIOTHECA HUNGARICA Sanaria - Sömoija - Šaroorín