Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)
A szlovákok
47 áll hozzá. Nem is lokális színt vagy tájhangulatot hordoz magával Szlovenszkóból, ahogyan Tíziant kísérte Cadore hegyes világa. Erős festői egyéniség, önmaga hasonlatosságára tud abszorbeálni minden látást. Az impresszionizmus tanítványa ő ís. Képeit vázlatosan csak pillanatnyi szín- és levegőélményként fogja föl a szabadban. Az impresszionista színvázlatokat a műteremben dolgozza föl azután képpé. A vázlatoknak, az első impresszióknak a belső és íntenzív újraélése, analitikusan összevonó komponálása adja képeinek a jellemző szigorú erőteljességet. Monumentálissá válnak. Kíegyszerűsít belőle minden nem felületalkotó vonalat, formát. A vegetáció harmóníkus kiegészítője lesz a domborzat és a hegyvonalak felületeinek. A vonalak dinamikussá, magától értetődővé válnak. A felületek összevonódnak, kevéssel sokat mondanak, mindent kifejeznek. Ez a póznélküli, a dolgok lényegéből eredő monumentalitás a színezést is magával ragadja. Tónusban fest. A színek pillanatnyi impressziójával már számolt. Analizálja. A színek mögött fekvő forma visszahat a színre. A forma dinamikus, jelentősnek érzett egysége összetartja a színt, nem engedi át a levegő és az impresszió víziós rezgéseinek. Kapcsolatot keres a kettő között. Az ecsetvonás textúrája kiegészítí az egységet. Kissé tompítva a színek hangzásait, két-három szín akkordjába hangolja össze őket. Ezáltal benne maradnak a felületekben, kissé hidegnek érezve, erőteljesen fokozzák a kép dinamikáját. Martín Benka megérezte a szlovenszkóí piktúra egyedül lehetséges útját és bátran jár rajta.