Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovákok

41 néptípusokat egy képbe hozni. Markáns és bátor csoportosítással sikerült is ezt elérnie. Bohúň életét a bieli száműzetésben fejezte be. Bohúň testvére, József, szintén festőnek készült. 1841-től 1848-ig tanult Prágában. Néhány portréja maradt fenn, ezután teljesen eltűnt a történelem szeme elől, de Péternek fia, Kornél, sokkal nagyobb értékű művészetet adott a szlovák piktúrának, mint atyja és nagybátyja. A kor divatjának megfelelően, mint portrétista működött. Képeiben a portréfestő összes kvalitásai, az erős lélek-rajz, világítás és színezés mind megvan. A Bohúň-család után Hanula Jóstsef folytatja a megkezdett szlovák művészet továbbfejlesztését. A liptói Szliácsról származott munkáscsalád fiaként. Kora gyermekségében kezdett már rajzolgatni. Atyja látva koránébredő tehetségét, Bohúňhoz vitte el, aki magánál tartotta a fiatal Hanulát és tanította. Sok nyomoron, szenvedésen ment keresztül, amíg Münchenben teljesen kifejlesztette tehetségét. Hanula is a szlovenszkói talaj szépségeit vetette vászonra. A szlovák nép, a falu és vidék szín- és hangulati tartalmát festette. Hanula után már kiszélesedik a szlovák festőművészet munkavonala. Sorra jelennek meg a liptói Péter Kern, a pozsonyi Gusztáv Malý, a gyetvai Jaroslav Augusta, a dolinái Lehocky Károly és végül az egész Szlovenszkót kifejező Martin Benka. E művészek a szlovenszkói táj sajátosságait festették. Folklorisztikus különlegességeit hol idealizálva, hol reálisan ábrázolva.